Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-01-01 / 1. szám

kedését, az iskolánkívüli nevelés szenvedő alanyai pedig exiszlenciális érdekből mindig kénytelenek voltak állást foglalni az új kultúra mellett vagy ellen. így volt ez a keresztyénség felvétele idején, a XVI., XVII. században, a reformkorban és saját exiszlenciális érdekükben léptek a szabadművelődés útjára a múlt század 70-es éveiben az első magyar szocialista munkáscsapalok is.

A szabadművelődés hazai története különösen a munka exiszlenciális, a külföldi pedig világnézeti jellegére hívta fel figyelmünket. A skandináv népfőiskolákat az evangélikus egyház lelkészei, az orosz iskolánkívüli nevelést pedig a marxista világnézet reprezentánsai irányítják. Csak a világnézetileg fűtött egyik felnőtt nevelheti a másikat, áld viszont csak világnézetileg megalapozott és rendszerbe foglalt ismeretanyagot hajlandó átvenni, hiszen éppen felnőtt voltából eredőleg nem ismeretmorzsákra, hanem az élet rendező elveire kiváncsi. Ha a szabadművelődés nem folyik még országszerte úgy, ahogy szeretnénk, ennek elsősorban az a fő oka: nevelőinket avult világnézetük inkább az élet ellen, mint az élet szolgálatára hajtja, népünk pedig nem érzi még, hogy materiális létébe kerül, ha most bele nem tud kapcsolódni az egyetemes emberi művelődés iramába.

Az egyetemes elvek mellett a magyar szabadművelődésnek vannak speciális problémái is: az osztálylalan társadalom felé haladunk, de ahhoz, hogy el is jussunk oda, meg kell előbb oldanunk a munkásság, parasztság és értelmiség vagy sokszor, .sajnos, csak álértelmiségünk művelődési kérdéseit. A felnőttek pedagógiájának egy másik ága a serdülés korában vagy azon álul megakadt felnőttek felnőtté nevelése. De idetartozik az összes viszonyulások: a férfi és a nő, a feljebbvaló és az alárendelt, eg3'ik magyar másik magyar, magyar és nem magyar ember egymásrahatásának lélektana és .pedagógiája. Mind e kérdésekről a Tanács több előadást tartott már, a Nevelési Bizottság pedig módszeresen és rendszeresen foglalkozik velük s reméljük, hogy az elkövetkező hónapokban a felnőttek pedagógiájának problematikáját és bibliográfiáját már valamilyen formában közzé is lehetjük.

A Tanács felé jelentkező idei igények nemcsak abban különböznek a tavalyiaktól, ■ hogy a szabadmüvelődés problémáinak differenciáltabb kifejtését kérik, hanem elsősorban abban, hogy most már nem is a szabadművelődésre, mint munkára, hanem magára a kultúrára kiváncsiak. így központi problémánk: ,.hogyan nevelhető a felnőtt ember ? , szakproblémákká lombosodolt: hogyan nevelhető a mai magyar munkás, paraszt vagy értelmiségi ember filozófiára, pedagógiára, irodalomra, nyelvészetre, természettudományokra, közgazdaságtanra, szociológiára, slb.

A kulturális eredményeket sohasem mérheti le rögtön és pontosan az ember, mégis meg kell kérdeznünk, hogy változott-e munkánk következtében az ország kulturális képe? Nagykanizsai konferenciánk tanúságaképpen ki kell jelentenünk, hogy ébresztgethetjük ugyan népünket, de komoly szabadmüvelődés addig nem indulhat meg, amíg a régi értelmiség szigetelőként áll a dolgozó tömegek és a kultúra között. Vannak kiváló értelmiségiek is, tisztelet a kivételnek, az általános helyzet azonban mégis csak az, .hogy a nép bizalmatlan a nadrágos emberrel szemben és méltán s paraszt és munkás vidéki tanácstagjaink egybehangzó jelentése szerint nem fogadják be a kultúrát addig, amíg nem hasonszőrű yiszi hozzájuk. Eddig is tudtuk éti, de nem ilyen erősen, éppen ezért nagyon határozott formában megismételjük a márciusi közgyűlésünkön elhangzott javaslatunkat: állítson be a kultuszminisztérium a szabadművelődés szolgálatába munkás- és parasztelőadókai, mert e nélkül semmi komoly eredményt nem várhatunk. Amennyiben változott az ország kulturális képe, ez a változás egyelőre még nem a nívó emelkedésében mutatkozik (bár erre is vannak elszórtan példák . hanem az igények bátrabb jelentkezésében.

Problémáink módosulása következtében egész magatartásunk is módosult. A mélyebb és differenciáltabb igényeket nem vezérfonalakkal, hanem könyvekkel, lehetőleg illusztrált, öreg .betűs könyvekkel szeretnénk kielégíteni. Persze továbbra is fogunk szillabusokat is kiadni, de célunk az egész országot behálózó népkönyvtár-rendszer.

13