Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
M S Z E T // / U Y E ZENE A január hónap Mozart jegyében telt el. Ugyanis Klemperer Ottó, a kiváló karmester, hosszabb tartózkodásra újra Budapesten van. Az Állami Operaház meg is hirdette, hogy Mozart őt operáját: a ,,Don Juan“-t, a „Szöktetés“-t és a ,,Cosi fan tutte“-t régi, a „Figaró“-t és a ,,Varázsfuvolá“-t új betanulásban Klemperer vezényletével bérletben is előadja. Az eredmény a legvérmesebb reményeket is felülmúlta: a bérletek a meghirdetés első óráiban majdnem mind elkeltek. Eddig a „Don Juan“-t, a „Szöktetés“-t és a ,,Figaró“-t volt alkalmunk hallani, mindegyiket bérletben is, bérleten kívül is. Az előbbieket már hallottuk Klemperer tolmácsolásában, jól ismerjük kongeniáhs felfogását. A „Don Juan“előadások közül kiemelkedett az az est, amikor a bécsi opera kiváló művészei: Paul Schoeffler (Don Juan) és Erich Kunz (Leporello) énekelték a két nevezetes szerepet. A „Figaró házassága" újdonság a műsorban. Hosszú idő óta nem szerepelt Operaházunk színpadán Beaumarchais és Mozart együttes pompás alkotása. A szellemes vígjáték és a mozarti zene kölcsönösen szárnyakat adnak egymásnak. Olyan zene él ebben az operában, hogy tízszeri hallás után sem tudnánk betelni a csodálattal. Az előadás maga a bemutatón kissé túl óvatos vo’t, a szereplők nagyon el voltak foglalva azzal, hogy" hibát ne ejtsenek. A következő, bérleti előadás már jobban engedelmeskedett Klemperer felfogásának és egyben Mozart szellemének, de egy valamin semmi gyakorlat, semmi összetanulás nem segíthet: azon, hogy alig van énekesünk, aki Mozartot is tudna éneke'ni. Klemperer budapesli tartózkodása jótékonyan hat fővárosunk egész zenei levegőjére. Mintha Beethovennel Csajkovszkival, Verdivel fülledt levegőjű szobánk ablakát kinyitotta volna, hogy friss mozarti levegővel üdítsen fel. Felejthetetlen szerenádestet csinált Klemperer a Filharmónia Kamarazenekarával a Zeneakamián. Az érdeklődés hihetetlen volt, az emberek egymást taposták. Vivaldi, Bach és Mozart remek darabjait hallottuk, köztük a „Nachtmusik“-ot. Sose tudtuk, hogy ilyen új és ennyire nem lehet elcsépelni. Mozart koncertáló szimfóniájának szóló hegedűszólamát Garai György, brácsaszólamát Lukács Pál játszotta nagyon szépen. Páratlan stilusérzékkel illeszkedtek az egészbe. Maga Klemperer, ki többször bebizonyította, hogy tapsok kérdésében nem ismeri a tréfát, az első tétel után pultja mellől megtapsolta a két szólistát. Feledhetetlenül szép hangverseny volt. A Székesfővárosi Zenekar is új bérletet hirdetett, Mozart-matinékra. Az első vasárnapi hangversenyt Ferencsik János vezényelte. A „Színigazgató“ nyitányából,'a G-dur zongoraversenyből (Zempléni Kornél játszotta, nagyon stílusosan, kissé kép vés hanggal), a kedves német táncokból és a Jupiler-szimfóniából állt a műsor. Szép, hiteles Mozart-interpretáció volt. Ferencsik János, mint mindig, most is nagy örömmel és szeretettel dirigálta Mozartot. Mozart c-moll miséjének decemberi előadása után a Székesfővárosi Ének- és Zenekar még súlyosabb feladatra vállalkozott: Bach h-moll miséjét adták elő kétszer Ferencsik vezényletével. A krilika általában nem nagy lelkesedéssel fogadta a két előadást. Főleg azt vetették Ferencsik János szemére, hogy nem merült el eléggé a partitúra szellemébe, a részlet-szépségeket nem emelte ki. Ebből annyit koncendálunk a magunk részéről, hogy ennek a műnek az előadásához több, hosszabb időn át munkálkodó részletpróba lett volna szükséges. De van az idézett ellenvéleménynek egv másik hátulütője is: az ilyen kritikák mögött egy multi 115
