Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
Kr, urak politikája A régi kormányzás gyámság alatt tartotta a dolgozókat és azt hirdette, hogy a politika bonyolult dolog. Csak az foglalkozzék vele, aki tanulta ezt a mesterséget. A dolgozó végezze munkáját, majd elvezeti az ország dolgát a „tanult“ politikus. És mi történt? Ahelyett, hogy a hivatalos politikusok a dolgozók életbevágó bajainak gyógyítására fordították volna figyelmüket és az ország minden erejét például földbirtokreformra, többtermelésre, közegészségügyre, a népi tömegek műveltségének emelésére stb. fordították volna, összecimboráltak a világnak azokkal a politikusaival, akik éppen olyan tájékozatlanságban tartották a maguk nemzetét, mint ezek a mi politikusaink a magyar népet. Az események azt mutatják, hogy az elmúlt ötven esztendőben senki sem értett olyan keveset a politikához, mint éppen azok, akik csinálták. Természetes is ez: az életben mindenkinek magának kell megoldani problémáit. A múlt politikusai a maguk érdekeire vigyáztak. Azért halogatták a dolgozók sürgős kérdéseinek a megoldását, hogy a saját érdekeiket védhessék. A szomszédaink okosabban csinálták. A jugoszláv dolgozók például nem bízták a nagybirtokosokra és a nagytőkésekre a politikát. Nem is úgy végezték a háborút, mint mi... Haszontalan dolog a politika? Az az álláspont is téves, hogy a politika elfordítja a dolgozó ember figyelmét a hivatásától. Tegyük fel, hogy gazda vagyok. Ha olyan vezetőség intézi közösségem ügyeit, amelyik olcsó pénzen traktort és műtrágyát vásárol a gazdák részére, akkor ebben a kedvezményben én is részesedem. Tehát hivatásbeli hasznom van abból, hogy megsegítem azokat, akik ilyen vezetőséget akarnak a község élére állítani. Ha pedig munkás vagyok, akkor abból lesz hasznom, ha a szakszervezet élére olyan vezetőséget segítek választani, amely jobb fizetést harcol ki a munkaadótól. Ha jobb a fizetésem, akkor tudok magamnak szakkönyvet meg folyóiratot is vásárolni, tudom magamat továbbképezni, ezáltal pedig emelem eddigi teljesítményem színvonalát. Ez nemcsak nekem jó, hanem a munkaadónak, a szakmámnak és az országnak is. S gondoljunk arra is, hogy például hány vallásos ember jár templomba, hány ember szereti a művészeteket és látogatja a hangversenyeket, színházakat, sportol, neveli a gyerekeit: és emellett hivatását is teljesíti. Miért éppen csak a politika tántorítaná el az embert a hivatásától? A nőnek nem való a politika? A nő ma már egyenlőrangú munkatársa a férfinek. Sőt a dolgozó nő többet dolgozik, mint a dolgozó férfi, mert hivatásbeli munkáján léiül még a háztartás, a gyermekgondozás is az ő vállára nehezedik. A nő már régen nemcsak a családi tűzhely melegének őrzője. Egyenes érdeke tehát, hogy olyan törvények és rendeletek szülessenek, amelyek megvédik az anyát és a gyermeket a túlerőltető munkától, gondoskodnak a csecsemőkről és a kisgyermekekről, amíg anyjuk munkában van. Ami hasznos törvény ezen a vonalon szerte a nagyvilágban létrejött, azt mind a dolgozó és politikailag tájékozott nők vívták ki. Mindezeken felül a nők alkotják a választók többségét. Végzetes könnyelműség volna, ha a többségnek nem volna tiszta fogalma arról, hogy mi a politika és mit akarnak azok a politikasok, akiket jórészt ők ültetnek az ország kormánya mellé. Űri huncutság a politika? Azt is vallják sokan, hogy „piszkos dolog a politika“. Hát lehetséges, hogy az a politika, amit fentebb vázoltunk, piszkos? Hiszen szüléink, gyerekeink, barátaink, hazánk legfontosabb kérdéseit döntik el a politikusok a parlamentben és a községházak közgyűlési termeiben 1 Kinek vagv kiknek az érdeke, hogy a jóízlésü, de tájékozatlan polgár gyanakodva forduljon el a politikai problémáktól? Most már tudjuk, kik éltek meg kitünően ebből: akik árokba fordították az ország szekerét. 102
