Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-02-01 / 2. szám

feleslegesnek látszik újabb szót vesztegetni róla. Azonban, sajnos, ez csak a látszat. A valóság az, hogy ennek a szervezetnek a lényegével igen sok esetben a legilletékesebbek sincsenek még mindig tisztában. A ,,szabadművelődésiről úgy beszélnek, mint a kultuszkormány megbízottainak tevékenységéről s ezen kívül folyik — szemléletük szerint — a társadalom művelődési munkája, amely néhol „bekapcsolódik a szabadművelődésbe“, néhol pedig nem. (A most megjelent szabadművelődési tájnaptárak cikkeiben például hemzsegnek az ilyen téves megállapításoki)

Ezzel szemben a helyes szemlélet ez: a szabadművelődés igazában a társadalom öntevékenysége. A társadalom ezt a tevékenységét önként alakított, illetőleg tetszése szerint megválasztott szervezetekben végzi. Ebbe a munkába folynak be az állami szervek pártoló és segítő szándékkal. Ha az állami szervek elhanyagolják a társadalmi szervezetekkel való kapcsolatot, lényegében tovább folytatják a múlt „népművelési“ tevékenységét. Munkájuk nem illeszkedik be szervesen a társadalomépítés szolgálatába. Ha a társadalmi szervezetek hanyagolják el az állami szervekkel való kapcsolatot, szintén beteg helyzetet teremtenek. Egyrészt elesnek az állam anyagi, erkölcsi és szellemi támogatásától, másrészt nem illeszkednek bele a nemzetépílő kultúrmunka nagy együttesébe. (Állam és társadalom között a közvetítő szerepet a tanácsok játsszák. Ezekbe részint a társadalom, részint a kormányzat küldi be a maga bizalmi embereit.) A teljesértékű szabadművelődési munka rendszere tehát csak akkor alakulhat ki, ha a társadalom államban gondolkozik, az állam pedig társadalomban. A jó szervezés már most abban áll, hogy be tudjuk-e iktatni szervesen a magunk rendezéseit a szabadművelődés nagy együttesébe. Mert ha nem, úgy munkánk nem válhatik társadalom- és nemzetépítő erővé.

Ugyancsak fontos követelmény, hogy jó tájékozottságunk legyen módszertani kérdésekben is. Annak a folyamatnak, amelyben a társadalom szabadművelődési tevékenysége végbemegy, megvannak a maga sajátos törvényszerűségei, kialakult formái, keretei, módszerei. Ezek ismerete nélkül sikeres munkát nem végezhetünk.

Utaltunk már az érdeklődés társadalomlélektani feltételeire. Komoly művelődéslélektani ismeretekkel kell bírnia annak, alti egy közösség művelődésének irányítását, vezetését kézben akarja tartani. De nem elég az ismeretek tudósának lenni sem. A jó vezetés és irányítás igazában művészi képesség dolga. A könyvből elsajátított ismeret magábanvéve nem segít. Lelemény, ötletesség, fantázia, a pillanatnyi helyzet felismerésének képessége kelt hozzá, hogy az ismeretek birtokában megfelelően cselekedjünk.

A feladat itt annál nehezebb, mert a szabadművelődés területe új és feltáratlan mező még a tudományosság számára. Nem kétséges

Ugyanis, hogy a társadalom művelődése nem azonos folyamat az iskolai képzés és nevelés folyamatával. Bár bizonyos, hogy népünk rendkívüli művelődési elmaradottsága miatt igen széles rétegekkel kapcsolatban hárul ma még ránk az a feladat is, hogy felnőtteket „neveljünk“, képezzünk vagyis olyan tevékenységbe vonjunk be, amilyenbe az iskolás gyermekeket szokás abból a célból, hogy alkalmassá tegyük őket a

99