Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-01-01 / 1. szám

LEGNAGYOBB VÁRMEGYÉNK Feladataink nagyságát csak úgy tudjuk valójában felmérni, ha egy szü­­kebb munkaterületen vizsgáljuk, liogy mi a feladat és milyen munkát végez a szabadművelődés. Most Pest vármegyéről, az ország legnagyobb — milliós — vármegyé­jéről lesz szó. Az ország fővárosának megyéje. Van hegyvidéke, hatalmas alföldi terü­lete, keresztülmegy rajta a Duna. Vannak banyái, nagy kertkultúrái és kül­terjes gazdálkodása. Az ország legnagyobb gyártelepei nem a fővárosban, hanem a külvárosokban helyezkednek el, ezek viszont már a megyéhez tar­toznak. Ha lelkiségét, gondolkodását, társadalmi megmozdulásait figyeljük, ak­kor látjuk, hogy gazdag, demokratikus hagyományokkal is rendelkezik. Ebből a megyéből indult meg a legnagyobb parasztmegmozdulás Dózsa vezetésével. Kossuth itt hirdette először a szabadság igéit. Parasztvárosainak lakói váltották meg először magukat a jobbágy sorból. Petőfi szükebb hazája. Benne is van költészetében a táj lelke és szelleme. Az ország fővárosának megyéjében — Budapest külvárosaiban — voltak legnagyobb erősségűéit az ipari munkás megmozdulások is. A fővárosban uralkodó szellem először ennek a megyének a lakóitéri. Ha csak nagyoltan is futunk át a vármegye sokféle adottságán, rögtön látjuk, hogy nem lehet skatulyázott szabadművelődési munkát végezni, hanem az adottságok feltételeihez kell szabni munkánkat. Egy közös szem­pont azonban valamennyi változaton keresztül kell, hogy vonuljon: népi kultúránk közkinccsé tétele, mint műveltségünk alapja. Pest vármegyének szabadművelődési területei a következők: I. A külvárosok, iparvárosok — hatalmas munkástömegeikkel. Itt a régi népművelés által teljesen elhagyott terület felől jelentkezik nagyon ko­moly művelődési igény. „A külváros szó mögött többszázezer lelket látunk, akik Budapest talmi, csalóka ragyogásában élnek.” II. A második egység: a Kertmagyarország felé szépen és gazdagon indult Cserhátaljától lefelé egészen Kecskemétig húzódó öv. III. Nagy parasztvárosaink és nagyközségeink. Nagy kettősség ural­kodik itt. A jómódú parasztság, a vele tartó értelmiség, kereskedő és iparos­­réteg az egyik, a másik réteg a földmunkásság, az új földhöz juttatottak s a szegény iparosok ezer gonddal-bajjal és rosszakarattal küzdő nagy tömege. IV. Elzárt falvaink és tanyavilágunk, színmagyar parasztjaival. Innen az őszi loccs-poccs beálltával tavaszig nincs mozdulás. Atsuhan rajtuk az élet. Tájékozatlanok. Mozdulatlanok. És annyira közömbösek, hogy még az útkeresés nyugtalansága sem bolygatja hatalmas, nagy erőket rejtő tunyasá­gukat. V. Két külön feladatkör: az új földhöz jutottak szakmai és általános művelődési kérdése és VI. telepes falvaink kettéhasadt és nehezen vergődő életének szellemi és szakmabeli művelődésének alaprakása. Természetesen ez a felsorolás nem jelenti az egyes területek éles él­­határolását. Egyik mélyen belenyúlik a másikba s egyes egységeken belül minden hely külön világ, melyet a szokások, a maradiság és különféle hatá­sokból született íratlan törvényei tartanak fogva. Ezért olyan rendkívül fontos a községi és városi ügyvezetők munkája és a szabadművelődési tanácsoké is. Ahol rátermett, müveit, öntudatos, népet szerető és szolgálnitudó ügyvezetőink vannak, ott sehol sincs fenn­akadás, nehézség. Másfél évvel ezelőtt alakultak a szabadművelődési tanácsok ideiglenes jelleggel, azóta folyamatban van az állandó jellegű tanácsok megalakulása. A megye területén a vármegyei Szabadművelődési Tanács munkálkodik. El­nöke a megye alispánja. Vármegyénkben 231 helyi tanács működik és a

Next

/
Thumbnails
Contents