Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
\ \ arról, hogy akinek a templomban elkalandozik a gondolatja, „bujdosó elmével imádkozik.“ Mint nevelőjük és vezetőjük, Szolnoky Lajos néprajzos tanái- összegezi számukra: a lelki proletárizálódás ellen kell kiizdenünk kincseink összegyűjtésével és szétosztásával... Odakünn metsző debreceni hideg, a fás szekereken tanyasiak subában, a Nagytemplom előtt pipás, nyugodt polgárok dacolnak a csípős széllel. Idebenn nemcsak a cserépkályha ontja a meleget. A falusi kultúrdélutánok rendezése fűti őket, a debreceni középiskolásokkal együtt vállalt feladat. Minden vasárnap nyolc tanyára és falura szélednek szét a csoportok. A négy-hat legényből álló csoport fele népfőiskolás, fele középiskolás ifjú. A közös últörés összemelegíti őket és életreszóló barátságok szövődnek a havas utakon. Lassan bejárják az egész megyét, megismertetik a népfőiskolái gondolatot, megmozgatják a Hajdúságot. A népfőiskolán tanultakat így próbálják a gyakorlatban megvalósítani, hogy mire hazamennek, már semmi gátlással se küzdjenek. E téli kirándulásokon előre részletesen megbeszélt kérdőív segítségével néprajzi gyűjtést is végeznek, Hajdú megye népi jogrendszerét kutatják. A népfőiskola november végén kezdődött és március eleiéig tart. A résztvevők a debreceni tanyavilágból jöttek, azonkívül Kábáról és Tetétlenről. A tananyag általában megegyezik a Parasztszövetség nép-, főiskoláinak anyagával, itt Debrecenben még kisüzemi számvitellel és művelődéstörténettel, néprajzzal egészítették ki. A tanítás délután folyik, mert a felkért előadóknak akkor van szabad idejük. Délelőttönként kétszer háziipari munkával: vesszőfonással foglalkoznak, kétszer mozgalmi kulturális munkával, egyszer szervezési s vezetői ismeretek szerzésével, egyszer pedig önképzőköri munkával. Délelőtt folyik a közös tanulás is, a délutáni előadások megbeszélése, feldolgozása. Naponta legalább egy órát komoly beszélgetésre szánnak: ki az ember? mi benne az, ami emberré teszi? A beszélgetések fontosságát mutatják olyan apró — de az ország fejlődése szempontjából lényeges — félreértések, hogy a népfőiskolás legények általában azt hiszik: a népfőiskola elvégzése feleslegessé teszi gazdasági iskola látogatását Népfőiskoláinkon és gazdaképzőinkéin egyaránt tudatosítanunk kell, hogy Dánia és Finnország fellendülését éppen az biztosította, hogg a népfőiskolát végzett ifjak gazdasági iskolát is végeznek és viszont. A. népi kultúrcsoport munkájának is az növeli a jelentőségét, hogy az ifjúságon kívül a gazdákban, sőt a hivatalnokrétegben is vágyat ébreszt a tiszta magyar művészet iránt. A nagy terem körülfutó padkáin szerdán és vasárnap délután órákhosszat üldögélnek a debreceniek s gyönyörködve merülnek el a szentiváni tűzugrás, a halottsiratás, a dramatizált ballada, a gólyalánc mozdulatainak és szertartásainak szépségében. — Gyermekkoromban még járták a debreceni lakodalmakon ezt a táncot — emlékszik egy gazda. — Sok minden máskép történt volna Magyarországon: ha ifjúságunkban minket is így neveltek volna... — jegyzi meg egy tisztviselő. Felejthetetlen látvány a hetven leány és legény délceg tánca. Szinte elképzelhetetlen, hogy ugyanezek a középiskoláson máshol ízléstelen „láncokkal“ ülnék agyon az időt. Pedig a lélekre is érvényes a „horror vacui“ fizikai törvénye s ha nem nyújtunk alkalmat az ifjúságnak, hogy önmaga teljesedjék ki a népi művészet élvezetében, feltétlenül belesodródik a szórakozóipar által kínált alkalmakba. A népi kultúrcsoport mindegyiküknek megadhatja a boldog tudatot, hogy kezdő tehetségükkel is belekapcsolódnak a népi kultúra közösségébe. A népi kultúrcsoport társadalomtudományi, néprajzi, irodalomtörténeti és bölcseleti megalapozási is ad a művészeti kibontakozás mögé. Többfelé vitt utáni végén jó visszagondolni Debrecenre... Sz. Weress Jolán 39
