Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-01-01 / 1. szám

in. Művészet (1 óra). A magyar nép művészete, a magyar dal, népi díszítés stb. Be­vezetés az esztétikába (elemzésekkel). 11. Hit- és erkölcstan (1 óra). 12. Angol nyelv (4 óra). A cél nem az, hogy csupán a városi munkások részesüljenek a kultúra áldásaiban, a vidéki munkásrétegek felemelése még sürgősebb feladat. Ezt a feladatot is megoldotta a vállalat vezetősége, a környéken lévő olajtelepeiről ugyanis tizenkét szakmunkást helyezett át nagykanizsai üzemeihez, szállá­sukról, étkezésükről is gondoskodott, hogy az esti órákban a népfőiskola előadásait látogathassák. AHOGY KÖZELEBBRŐL LÁTSZIK Kedves Barátom! Beszámolót kértél a monori középfokú női szabadiskoláról a lap szá­mára. Biztosan úgy képzelted, hogy majd kapsz tőlem valami hangulatos riport-formát: »Egy nap a monori női szabadiskolán« címmel. Ehelyett kül­dök egy kesernyés levelet, amelyben hangulat, szín nem igen lesz, de annál több realitás. Ha tetszik, közlöd, ha nem, nem. Jaj, mert könnyű ám meg­szabni, hogy a szabadiskola »megnyitható abban az esetben, ha...« pl. az ügyvezető igazolni tudja, hogy a hallgatók száma legalább 20. Aztán köte­lezni a jövendőbeli igazgatókat, hogy terjesszék fel jóváhagyás végett a ter­vezett szabadiskolák óratervét, tananyagbeosztását, költségvetését, kérjenek " a megnyitásra engedélyt, jelentsék ennek-annak a megnyitás időpontját stb., mert, könyörgöm, honnan lehet tudni csak annyit is, hogy mennyi hallgatója lesz például egy tervezett szabadiskolának? Egyszerű — mondja rá minden ésszel élő ember, akár a Tanács »szerve«, akár meg a leendő igazgató: tart az ember egy úgynevezett behatást, mint az iskolában, ahányan ott jelent­keznek, annyi a hallgató. így képzeltem magam is, mert ha valamit nagyon jól megszerveznek hivatalosan, én sosem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ezek csak tudják, mit hogyan kell csinálni, hisz ez a mesterségük. Ezért ragaszkodtam a hivatalos logika szerint való elgondolásomhoz és úton­­útfélen hirdettem és hirdettettem, hogy vegye mindenki tudomásul, decem­ber első vasárnapján lesz a beiratás a szábadiskolába, délután 4 órakor, mindenki ott legyen. »Mindenki« meg is ígérte, én be is ültem a mondott időben a nagyiskolába, egy lélek sem jött, pedig majd 5 óráig vártam. No, nem kell az embernek mindjárt megijedni minden kicsiségtől! — bíztattam magam és közhírré tettem, hogy a jövő hétfőn megnyitjuk a szabadiskolát este 6 órakor ugyanazon helyen, mindenki láthatja már az utcáról, melyik teremben ég a villany. Hétközben fel-felvillant előttem, nem vertem-e a községet hiábavaló költségbe, mikor a villanyt azokba a termekbe bevezet­tettem, nem volt-e igaza annak a rezignált ifjúsági vezetőnek, aki azt mondta a beiratás kudarcának hallatára: »Ha tánccal egybekötve tartanánk, ott volna fél Monor, de fcy...« Hétfő délután, fél hat, beülök a terembe, előt­tem egy kölcsön petróleum-lámpa, mert éppen most van áramkorlátozás, de világít a hitem, hogy ebből pedig úgyis csak lesz valami, mert ez helyes dolog. Aztán jöttek is. Ö, mit tudjátok ti, Tanács-»szervek«, mit jelent az, amikor az ember az első szabadiskola előadásra érkezőket várja! Mit csűr­­jem-csavarjam, hat órára összejött az előírt 15 hallgató, férfiak-nők vegyesen, úgy döntöttem, meg lehet nyitni most már — ó, nem az »engedélyezésre felterjesztett« felsőfokú férfi és középfokú női szabadiskolát — hanem a monori népfőiskolát. Tavaly is így hittük, nem esik senkinek semmi kára, ha az idén is így fogjuk híni, akármicsoda is hivatalosan. Aztán a hall­gatók száma még aznap elérte a 25-öt, később még többen lettek, de any­­nyian soha, hogy tervem szerint kettéválaszthassam' a két szabadiskolát. így az előadók is mind a kétféle hallgatóságra tekintettel beszélnék kertész­kedésről, a magyar ipari munkásság történelméről, szociológiáról, tanítanak 36

Next

/
Thumbnails
Contents