Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
De emlékezzünk meg a népviselet rokonságáról is. A román nőkkülönböző vidékeken más-más katrinca-félét viselnek. Van olyan hely, ahol körüllepi a derekukat, másutt csak elől, kötényformán viselik, hátul egy arasznyi köténykét viselnek, sarkig érő rojtokkal, melyek pászmánként piros és fekete színben váltakoznak. Mindkét viseletét megtaláljuk a keleti rokonainknál is. Az elsőt a kirgizeknél, a másodikat a mordvinoknál. A magyar asszonyok is ilyen kötényeket viseltek valamikor szoknya helyett, ezt bizonyítják a régi írások, melyek körülkötőt, meg hátulkötőt is emlegetnek. Az elsőt ma is viselik a kalotaszegi magyar asszonyok, csakhogy elől is kötnek egy kisebb kötényt. A tótoknál és ruszinoknál is ez volt a régi viselet, az ukránoknál szintúgy. A régi magyar és román férfiviselet sem különbözik olyan erősen, ahogy első pillantásra látszik. A románok hosszúpendelyű inge és a magyar bő gatya sokszor egyező formát vett fel. A románok az ünneplőjük pendelyét igen bőre szabták és különválasztották a váltótól, gatyamódra, madzaggal kötve meg, a magyar bőgatya meg úgy megbővült néha ünnepi alkalmakra, hogy nem volt érdemes kiszabni a két szárát, egyrement, ha szoknyának varrták is. Nagyon jellemző Keleteurópára a panyókás viselet is. A magyar subának nincs is ujja, a szűrének be van varrva, de a románok is gyakran vetik váltókra a gubát, szumánt, nem öltik magukra. Nagy. felül szélesedő kucsmáik és a magyar huszárcsákó szintén közeli rokonok. Turkesztáni török nyelvű rokonaink hasonló kucsmákat viselnek. De ne feledkezzünk meg a híres bocskorról sem. Ez is általános Iíeleteurópában, nekünk pedig legősibb lábbelink, a Volga mellékéről hoztuk magunkkal, nevével együtt, ahol azt a csuvasoktól tanultuk el. És valljuk meg szép viselet a bocskor, felálló orrával, sűrű ráncaival és a fehér kapcán egyenletesen tekergőző fekete szíjjaival. De nemcsak a bocskor szép, hanem a román viselet teljessége az, mint ahogy a szerb, horvát és tót viselet is szépek s a mienk is csak ezek mellett szép igazán. Ma már nem is viseli a miénket csak néhány az Alfölddel határos román vidék népe, de ott érdemes megnézni (például a szatmári Avasban). A régi magyar táncokat is talán már csak románok tudják szépen járni. Régi hangszereinket is életben, használatban találjuk meg náluk: a dudát, furulyát, havasi kürtöt, kobozt. Jó lesz jóba lenni velük, talán megtanítanak a használatukra. Lükö Gábor 'Parlando -b= ttz A kilenc szarvas kolindájának első sorai 269
