Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

S A

J T

E

M

L E

Ó S

TEREMTSÜNK HELYET AZ ORSZÁG ELSŐ KÖNYVTÁRÁNAK. „A Széchenyi-Iíönyvtár gyűjt minden Magyarországon megjelent nyomtatványt és bármilyen más magyarországi vonatkozású irodalmat. Megdöbbentően kicsiny területen zsúfolódik össze ez a külföldi góliát könyvtárakhoz viszonyítottan is hatalmas nyomtatvány-gyűjtemény. Az állványokon már régóta kettős sorokban kell elhelyezni a könyveket. Ez annyit jelent," hogy a második sorba került könyvekhez jóformán lehetetlen hozzáférni. A könyvtár olvasótermében még száz búvárkodót sem lehet elhelyezni, holott a kül földi nagy könyvtárakban többszáz olvasó dolgozhatik a legnagyobb kényelemben. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a Széchenyi-Könyvtárban rövidesen megakad minden komoly tudományos munka, ha hely problémáját sürgősen meg nem oldjuk. Jövőre százéves évfordulóját ünnepeljük 18-18- nak. A centennárium előkészületei arra vallanak, hogy a sok lelkendező programcsinálás lázában szétaprózódnak az energiák és szétporlanak adminisztrációs kiadásokra azok a jelentős összegek, amelyek céltudatos és egyöntetű felhasználása megoldhatná valamelyik égető kulturális napikérdésünket. Mennyire méltó volna 48 megünnepléséhez, ha az ünneplő erőket és eszközöket egységesen használnék fel, például a Központi Nemzeti Könyvtár új palotája felépítésének megkezdésére!“ (Bresztovszkg Ede: Mivel űnnepelheínők legméltóbban 48 centennáriumát? Szabad Szó, 1947 április 6).

BÉKÉSCSABÁN A MUNKÁSOKÉ A SZÍNHÁZ. ,,Van egy bizonyos réteg, amely nem igen érdeklődik a színművészet iránt. Vannak olyanok, akik magukat nagyon műveltnek tartják és azt hiszik, már eleget tudnak. A másik rétegről, a munkásságról ezt nem lehet elmondani, mert amióta a munkásszínz

házakciót bevezettük, nagy érdeklődést tanúsítanak a színművészet iránt. Különösen a munkásszínház keretében bevezetett kultúrszelvényakció fokozta fel az érdeklődést. Békéscsaba 20 üzeme közül 16 elfogadta azt a javaslatot, hogy a munkások számára megfizetik a kultúrszelvényt, ami havonta munkásonként két forint kiadást jelent. Ezzel megnyílt a munkások előtt a színház és örömmel állapíthatjuk meg, hogy nemcsak könnyű fajsúlyú darabok iránt érdeklődnek, hanem a komoly értékű színműveket is szívesen fogadják“. (Munkásszínház, Békés Népe, 1947 március 22).

OROSZ KLASSZIKUSOK EGY KÖTETBEN. „Sürgősen át kellene vennünk az oroszoknak azt a könyvkiadási politikáját, ahogyan állandóan újra és újra adják ki klaszszikusaikat olcsó és kitűnő kiállítású gyűjteményes kötetekben. Értesülésünk szerint az állami szépirodalmi könyvkiadóvállalat legutóbb is egy kötetben adta ki Biok összes költeményeit, Lermontov öszszes műveit, Dosztojevszkij, Turgenyev és még mások válogatott munkáit. Minden egyes kötet százezres példányszámban jelent meg.“ (Külföldi hírek. Munkás Kultúrhíradó, 1947 március 15).

ABC ÉS IRODALOM. „A költőt mi érdekelné jobban, ha más nép költőjével beszél, mint a másik nép költészete, ha úgy tetszik, irodalmi élete. Milyen példányszámban jelenik meg egy-egy verseskönyv, regény, vannak-e folyóiratok —kérdezem Popovicstól, a költőtől és partizántól. Szívszomorító és szívvidító a válasz: a könyvek átlagos példányszáma 15—20.000 — s mert műiden Jugoszláviában élő nemzetnek külön irodalma van — egy-egy köztársaságban. Folyóirataik? 10— 12.000 példányban jelennek meg. Magyar író tudja, mit jelentenek ezek a számok s azt is tudja, hogy

252