Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

mint felkiáltójel a mondat végón — ha a harmadik felvonásban sem törlénne ennyi sem, akkor is tud­nánk, amit már addig is éreztünk, hogy a legnagyobb emberi tragédia az értelmetlenül elmúlt, vissza nem hozható, újra nem élhető élet. Őrök veszteség minden nap, minden óra, amit boldogtalanul töltöttél s ime, emberek, családok, társadalmi osz­tályok egész ifjúságukat, egész éle­tüket ebben a gyümölcsléién, tragi­kus feszültségben élik: csak vár­ják, várják, ami egyre távolodik pedig tőlük. Persze, ha van egy kis tervszerű­ség és csöppnyi együttműködés szín­házaink műsorpolltikájában, előbb került volna színre a ,.Három nő­vér“ s utóbb a „Jegor Bulicsov“ — aminthogy pontosan egy fázissal előbbi stádiumát rajzolja Csehov a reménytelenségbe hulló orosz pol­gárság bukó ívének, mint Gorkij. A nővérek még csak határára sem érnek el az ígéret földjének, egész sej (ésszerűen él csak bennük, hogy valaminek jönnie kell, valaminek egyszer csak változtatni kell ezen a világon: mert a szenvedésünk le­hel elviselhetetlen, de maga az élet még sem lehet értelmetlen. Az előadás, sajnos, nem adja vissza a darab hangulatokban élő feszültségét, történésekben próbálja előtérbe állítani a tragikumot s mivel cselekmény pedig, mint már mondottuk, igen kevés van a da­rabban, ez a kísérlet • eleve siker­telen, a közönség feszeng, unat­kozik vagy groteszknek érzi a da­rabot s a modem irodalom egyik legszebb drámai műve, félünk, si­kertelenül idő előtt le fog kerülni a műsorról. Victor János FILM A KÉTARCÚ Nő (Amerikai film). Annyi filmet kell Amerikában „le­gyártani“, hogy a mesékből már ré­gen kifogytak. Különben sincs sok­kal több” story a világon, mint amennyit Bocaccio a dekameronba gyűjtött. Ezeket váltogatják, cse­rélgetik, más és más környezetbe teszik és meg van a téma. Ebben a filmben is hiába ellenkeznek egy­mással Melvyn Douglas és Greta Garbo, tudjuk, hogy a filmíró egy­másnak szánta őket. És a filmíró is tudja, hogy mi tudjuk, nem is a történettel akar hát szórakoztatni bennünket, hanem síbukfencekkel, meg hogy Garbo új táncot kreál, pedig nem is tud táncolni. Még ilyen jó szereplőkkel is unalmas film. ELVESZTETT BOLDOGSÁG (Francia film). Gide regénye fil­men, a „Pásztor ének“. Egy pap beleszeret a maga nevelte vak leány­ba. De a fia is. A lányt megoperál­ják, lát, de nem bírja a szerelmi bonyodalmat, öngyilkos lesz. A re­gény naplóformájú, inkább elmél­kedik a dolgokon a pap, nem az eseményeket mondja. A film jele­­netezi a történetet, új epizódokat hoz bele, de nem bontja ki olyan szépen, hogy a papnak nemcsak a családi békessége, hanem a világ­nézete is belebukik a históriába. A regény érzelmessége szép, a filmé páthoszos, erőltetett. A színészek mind jók, a papnénak egy-egv hisz­tériás jelenete megdöbbentően szép. Vargha Balázs GYANAKVÓ SZERELEM (Angol film). A történet ponyvaregénynek is elkelne. De itt is mutatkozik: mennyire más-más valami a film és az irodalom. A silány történet­ből egészen jó film kerekedett. A kissé könnyelmű és jellemte­­len nőcsábász kiköt egy vidéki bir­tokos-lánynál, elveszi. De ekkor sem lát munkához, pazarol, sikkaszt, hazudik, üzleti vállalkozásokról sző álmokat. Nem kapja meg a várt örökséget, pénzt kell kerítenie az elsikkasztott helyébe, börtönbe ne kerüljön. Ekkor” már — legalább is így látja rémült szemű felesége — gyilkolni se rest. Gazdag barát­juk titokzatos módon hal meg. az­tán meg mintha őt, a feleségét igyekezne megölni. Rémült, halálos félelmekkel teli napok teltével a legutolsó „gyilkossági kísérlet“ után az asszony ura néhány szavára el­hiszi annak ártatlanságát, sírva bo­rul a nyakába. A férfi igen jól játssza a jellem­­telent, a nő a szerelemtől meg­ejtettél, majd halálosan ijedezőt. A lassú, kedves képekkel kezdődő film üteme egyre gyorsul, a végén eszeveszetten rohan. Aztán a nagy rohanás belevész a semmibe. Ez a legnagyobb az egész filmben: 245

Next

/
Thumbnails
Contents