Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-04-01 / 4. szám
volt itt. A régi térképen még Pesti puszta megjelöléssel találjuk. Lakosai földmíveléssel foglalkoztak. A kézimunkákat, népművészeti emlékeket csak az idők folyamán ide költözött családok hozták magukkal. A hatalmas nagy terem szinte zsúfolásig volt tele szebbnél-szebb kézimunkákkal. A magyar népművészet minden színét ott találtuk. Az erdélyi háziszőttesekből, a székelyföldi képekből az erdélyi havasok, a székely falvak tisztasága áradt. Igen szép volt a duna-tiszaközi oldal. Egyik legritkább darabja volt ennek a lapos kúnhímzéssel készített terítő, mely még színárnyalatokat is mutat. Gyönyörködtünk a kis kertek virágainak színpompáját elővarázsoló kalocsai térítőkben, a rét virágait mintázó matyó hímzésekben és a buzsáki — kék-piros színösszeállítású térítőkben, párnákban. Láttunk drávaszögi főkötőket, melyek még pogánykori míthikus jeleket ábrázolnak. Drávaszög mocsaras, megközelíthetetlen terület, ahol még ma is megtalálhatjuk az ősi motívumokat, mert az új minták nem férkőztek még be oda. Láttunk néhány igen szép írásos munkát. Bokhara és Északindia távoli művészetére emlékeztettek. Ott voltak a délbaranyai, szepességi. rábaközi fehérszállal fekete alapra hímzett sárközi mintás főkötők is. Azt mondják, ezeket azoknak a fiatalasszonyoknak, tekerődző menyecskéknek (így hívják őket) kell viselniök, akiknek házasságuk első évében nem született gyermekük. Gyönyörűek voltak a boldogi fehér munkák, jellegzetes szíves mintáikkal. Láttunk kisalföldi, pozsonyi fehérhímzéseket, érdekes macskanyomos fehér térítőt, melynek minden pókja másféle beszövéssel készült. Nagyon szép vagdalásos kézimunkákat is találtunk. Sokan gyönyörködtek a pásztortüzek lángjára emlékeztető dunántúli szűrhímzésben. Gyönyörűek voltak a csángó beszövések, csángó ingek, az idecsi, kalotaszegi szálánvarrottak. Ez utóbbit múzeum akarta megvenni, de tulajdonosa, tanárember, nem volt hajlandó átengedni. Sokan gyönyörkedtek a halasi csipkékben. Ez a kézimunka talán legjobban példázza a nép dolgozóinak kiuzsorázását a tőke által: a hihetetlenül szemrontó munkát fillérekért vásárolták össze a néptől s egyesek vagyonokat gyűjtöttek a halasi csipke külföldi értékesítésén. A cserepes munkák közül a hódmezővásárhelyi és köröndi bokályokat kell kiemelni. Szép darabja volt a kiállításnak az 1901-ből való fafaragású kulacs. Voltak baranyai faragott pásztorbotok, baranyai pörgekalap. A különböző magyar " vidékek jellegzetes ruhadarabjait is bemutatták. A vecsési kiállítás népművészeti szobája mindkét napon zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A vecsési otthonok féltett kincsei kerültek elő a szekrények, ruhás ládák aljáról, hogy az ifjúság, az iskolák növendékei, de az egész község lakosai megismerjek a magyar föld népművészetét. A kiállítás megszervezésének igen fáradságos munkáját Cserinka 1enőné polgári iskolai tanárnő végezte, aki ezzel a munkájával — szeretném ezt hinni — példát mutat pedagógus társainak arra, miképen lehet gyönyörködtető, de egyben igen tanulságos, az egész ország népművészetét bemutató kiállítást rendezni ott is, ahol népművészeti munkára eddig legkevésbbé volt alkalmuk az embereknek. A kiállítás mellett azonban meg kell emlékeznünk az előadásokról is. így Kulin György nagy érdeklődéssel kísért csillagászati előadásáról, a budapesti cserkészek bábjátékáról, valamint regős műsorukról, mellyel a magyar tánc, a magyar ének szeretetét igyekeztek belopni hallgatóik szívébe. Gombos Ferenc a szabadművelődés munkásait tájékoztatta feladataikról, Barczán Endre munkánk lélektani előfeltételeiről, Vargha Balázs a népi írókról tartott előadást. Ónodi Szabó Bajos monori ref. lelkész a szabadművelődés akadályairól és lehetőségeiről beszélt. A lurai Független Ifjúság szervezete 21 tagjával a „Csáki bíró lánya“ című népballadát adta elő igen nagy sikerrel és magyar táncokat mutatott be. A vecsési szabadművelődési napok sikeres megrendezése elsősorban a szabadművelődési ügyvezető, Salamon Ferenc tanító lelkes munkájának az eredménye. Schelken Pálma 235
