Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-03-01 / 3. szám
SZERKESZTŐI ÜZENETEK Éltető Albert, Bihartorda. Szomorú volta mellett is érdekes a „De a kocsma bezzeg hangos!...“ című írás. Ebben a formájában azonban sehogy sem kapcsolódik a szabadművelődéshez. Csupán mint falusi életképet nem használhatjuk. Pedig szükségünk volna ilyen fajta írásokra, de a magunk munkaterületéről. — 'Tanai/ Lujza, Székesfehérvár. Az Ifjúsági Szabadművelődési Szövetségről szeretnénk többet is tudni, ha már valóban megalakult. Ugyanígy az előadói és rendezői tanfolyamról. — Pálréti Ágoston, Szegedfelsőközpont. Köszönjük őszinte levelét. Tény és való hogy a szórakozás ' vágya inkább összehozza a közönséget, mint a tanulást ígérő előadások. S tényleg oka ennek az is, hogy a tanulást ígérő alkalmak a múltban: — s ahol a múlt útján járunk még, a jelenben is — nem tanítják végül a hallgatókat semmire. Érthetetlen és haszontalan az előadó tudománya számukra, mert nem a nyelvükön szól, nem az ő kérdéseikre ad választ. Nem hisszük, hogy parasztságunk nem akarna tanulni, a szabadiskolák iránti sok helyt igeD nagy érdeklődés sem ezt mutatja, hanem csak az iránt a tudomány iránt közömbösek, amit eddig haszontalannak ismertek s amiben ezért megcsalódtak. A klasszikusokat világért sem akarjuk rákényszeríteni a népre. Egyáltalán semmit sem akarunk senkire rákényszeríteni, nagyon komolyan yesszük, hogy a szabadművelődés szabad művelődés. Nem tetszett a Moliére-darab ? De hátha nem a darabban volt a hiba, hanem az előadásban? Szeretnénk ajánlani, hogy adják elő mégegyszer, nem történeti francia kosztümökben, hanem mai ruhákban és nem a pesti színészeuet és színházakat utánozva, hanem a falusi hallgatóság beszéd- és viselkedésmódján. Alignanem nagyobb sikere lesz. Akkor Moliére „mókás szerepeiben önmaguk életét ismerik fel“ majd éppúgy, mint ahogy ezzel jellemzi most a népszerű Katona-darabok sikerét. Évtizedek ellenkező szándékú nevelése után különben sem szabad az első próbálkozás után elhamarkodott követ-, keztetéseket levonni. A népies műdalt sem eltiltani akarjuk s nem azért közöltünk székely és felvidéki népdalokat, hogy azt erőszakoljuk az alföldiekre. Közlünk/ majd alföldi népdalt is. Mutatóba közöljük ezt is, azt is, hogy felébreszszük mindenkiben az érdeklődést saját értékei iránt. De bizony szebbek ezek, mint az úgynevezett népies műdalok, meg is próbáljuk majd megmagyarázni, hogy miért. S tennünk kell róla, hogy félrenevelt és ízlésében megzavart népünk is megint rájöjjön a szebbnek az ízére. Különbén: beküldött ,,népdal“-ának dallama is éppen azzal tűnik ki a hasonló népies műdalok közül, hogy nem a cigányzene érzelgősségét vagy cifrázásait követi, hanem újabb keletű népdalaink dallamának menetét. A Misztótfalusi Közművelődési Szövetkezet címe: Budapest, VII., Rákóczi-út 20. — Pedagógusok Szabad Szakszervezete, Ujfehértó. Konkretebb híreket kérünk, vagy pedig akár egy kis cikket a község művelődési állapotáról s ebben lehetnek elvi megállapítások is. Akkor azonnal s örömmel hírt adunk a sza-’ badművelődés új fehértói eredményeiről. — Mindazoknak, akik nem merik vagy nem akarják előadni a „Kocsonya Mihály házasságáét. Jól meggondoltuk, mit adjunk közre s nem tettük volna ‘mindjárt az első számban ezt a régi darabot, ha nem tartanánk éppen nagyon is arra valónak, hogy falusi színpadokra kerüljön. Igaz, káromkodnak benne csúnyán. De hát nem az volt éppen az egyik nagy hibája a műkedvelők által eddig játszott színdaraboknak, hogy elkendőzték a valóságot? Legyünk csak őszintén olyanok a színpadon, amilyenek vagyunk hallgatóinkkal együtt az életben. Ne tessék félni attól, hogy terjeszteni fogjuk ezzel a káromkodást vagy akármi rosszat. Hiszen ez a „csúnya beszédű“ darab, ha jól játszák, éppen azt mutatja, milyen komikus, sokszor ocsmány figura, aki dühében szavakkal hadakozik. Ez a darab ú. n. iskoladráma; így ahogy van, kegyesrendi tanító papok adatták elő növendékeikkel annakidején. Pedig bizonyára nekik is építő szándékaik voltak, talán még inkább, mint nekünk, ma.
