Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

PARASZTOK A GYÁRBAN

1947 február 25. Csizmás legények, legénykék ülnek a pesti megyeháza egyik termében. Házi Árpád alispán beszél hozzájuk. Arról beszél, milyen nagy újság és öröm, hogy újra parasztlegények vannak a megyeházán és ezeket már nem a pandúr hozta ide.

Maguk jószántából jöttek ide, meg a csepeli WM-gyár hívására. A pándi és pilisi népfőiskola hallgatói ők, kitanulták a paraszti élet csínját-bínját immár könyvből is, útmutatást kaptak a világban való forgolódásra is — most az ipari munkásság életébe, munkájába szeretnének belepillantani.

Délelőttre még a megye vendégei. Az alispán után Karácsony Sándor beszélget velük, hogy az ifjúság nem érheti be az öregeknek sem művészi formáival, sem tudományával. Forradalommal kell összetörnie a régi formákat s helyükbe újat, életrevalót hozni, a tudomány eredményeit meg problémásítania kell, úgy viheti a tudományt tovább. Gombos Ferenc adja ki Csepelre a szellemi útravalót: milyen nagy eredmény a demokrácia életében ez a mai paraszt-munkás találkozó.

Felpakoinak a WM-teherautókra. Jön utánuk az alispán is. Kint a gyárban Deák-Bárdos Gábor, a gyár művelődési munkájának a vezetője kalauzolja a vendégeket. Megindulnak körül a gyárban. Martin, csőgyár, hengerde: itt nevetőszemű fiatal fiú, amott öreg munkás mutogatja a kemencéket, gépeket. Fülsiketítő a zaj, a kemencék meg a fiúk orra előtt eldörömbölő izzó vasrudak ontják a forróságot, szikracsomók röpködnek a levegőben. A látogatóknak szemük sem rebben, csak az érdeklődés csillog benne. Akkor lesznek aztán igazán elevenek, mikor ekék, darálók, fogasok közé kerülnek; „ez köllene nekünk, e!“ Itt már maguk magyaráznak egymásnak, tanácskoznak azon, ami számukra még újság ezeken a gépeken. Még a WM munkás-műtermét nézik meg, aztán felszállnak az autókra. Fintorognak: a gyárfaiunak még az utcája is büdös. „Ott milyen büdös vöt, a maróbal“ „Nem bírnám ki egy óráig.“

Csepel község ad jó ebédet a vendégeknek, utána a WM sportcsarnokába néznek be, aztán az iskolába mennek, ahol a WM szabadegyetemének hallgatói ülnek. A pilisiek kenyeret és bort adnak házigazdáiknak a barátság jelképéül. A pándiak szellemi ajándékaikat nyújtják át: egy kis ízelítőt a szociológiai órákon tanultakból, meg egy pár népdalt. Schelken Pálma a szabadegyetem munkáját ismerteti. Ivanics László, a gyár üzemi bizottságának elnöke arról beszél, hogy a munkások nagy része is parasztember volt pár évvel ezelőtt. Solymári Béla, pilisi tanító a pilisi népfőiskola 15 év alatt végzett munkájáról beszél, Mészáros István pándi pap meg az új pándi népfőiskola terveiről. Az alispán szavai fejezik be a találkozót: nem elég az újjáépítés, a parasztok és munkások barátkozása — csak a szellemi felemelkedés biztosíthatja a fizikai munka eredményeit, csak ez védheti meg a dolgozókat attól, hogy megint egymás ellen uszítsák őket. Ezért kér minden felelős vezető, embert, hogy támogassa a szabadművelődés munkáját.

Autóra szedelőzködnek a vendégek s Pest felé indulnak. Azt emlegetik közben, hogysmint lesz, mikor ők látják vendégül a csepelieket.

K. D.

164