Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-03-01 / 3. szám
S ez nemcsak politikának az egyetlen reális politika, hanem azt is jelenti végeredményben, hogy a magyarság nem különítheti el magát a körülötte lakó, vele többnyire egyívású s hozzá testben-lélekben naqyon hasonló népektől anélkül, hogy különözését keservesen meg ne sínyiéné az egyetemes magyar lét, minden megnyilatkozási formájában. Elsőrenden ugyan a magyarság iskolát-járt tagjai voltak azok, akik átvették a gyarmatosító ostoba kultárfölény-elméletét, de azért az iskolákba, a művelődés alkalmaihoz óvatosan eresztett paraszt- és munkásdolgozók tömegeiben is nagy rombolást végzett ez az elmélet. Az ebből sarjadt irredenta és revizionizmus még nem irtódott ki a szívekből. Sőt, a szlovákiai események nyomán egy új irredenta-mentalitás kezd kialakulni: fásultságunkban, tehetetlenségünkben és reménytelenségükben hajlamosak vagyunk mindig a másik felet megszólni és hibáztatni. A magyarságnak, azt hiszem, tekintélyesebb részéhez még ma is elsőrenden csak a szabadművelődés alkalmain keresztül lehet hozzáférni. Csak a szabadművelődés révén lehet sok, főként történelemhamisítás révén a népben közvéleménnyé vált tévhitet megszüntetni ezen a vonalon is. S a szabadművelődés munkájában sokkal fontosabb szerepe van a Dunatáj problémáinak, mint ahogyan azt a szabadművelődés munkásai eddig gondolták. Gondoljuk meg alaposan, hogy különösen demokráciában a közvéleménynek milyen döntő szerepe van. A mi népünk közvéleményét viszont nehéz formálni, mert bizalmatlan velünk szemben. Mégis meg kell indítanunk a gyom Iá lás munkáját, mégis olyan közvéleményt kell teremtenünk, amely hátsó gondolatok, sértődöttség nélkül, őszintén vállalja az együttdolgozó új Dunatájat. S végeredményben, ha a dolgozó magyarság közvéleményét akarjuk megnyerni maradéktalanul ennek az ügynek, a magyarság többségét nyertük meg. Főként parasztságunk körében kell a Dunatáj gondolatát állandóan és hathatósan képviselnünk, mert különösen a hazug katonai eszmények révén, őket fertőzte meg inkább a gyarmatosító által a környező népek ellen szított gyűlölet. Személy szerint, a szabadművelődés minden egyes munkása felelős azért az egész magyarságnak, hogy mi történik ezen a téren. Kinek-kinek közvetlen környezetében állandóan ébren kelt tartania ezt a gondolatot, hiszen nemcsak meg akarjuk tartani a magyarságot, hanem azt is szeretnénk, hogy fejlődjék és becsülete legyen az egész világon. Ez pedig nem lehetséges a Dunatáj többi népei nélkül, de nem lehet ellenükre sem. Amit Kossuth Lajosék nem tudtak megteremteni száz évvel ezelőtt, azt kell nekünk most megteremtenünk. S most könnyebb is helyzetünk a látszólagos nehézségek ellenére, mint akkor volt, hiszen 18-al 49 tragédiája követte. Még majdnem 100 évre megint gyarmat maradt az ország. De most, ha csak nem mi szuggeráljuk a múltból bennünk maradt téveszméket a népnek, nincs, ki ezt tegye tovább. Ha a szabadművelődés munkásai valóban felelősséget éreznek a környező népek és a magyarság felé saját személyükben és munkájukban, talán megint megszülethetik egy olyan Magyarország, amelyiknek legalább olyan hitele lesz, mint 48 Magyarországának volt. Talán akkor majd nem úgy néznek a magyarságra, mint most nemrégiben Párizsban és talán a csehek és szlovákok is másképpen kezelik a magyarokat akkor, mint most. Kovács Ferenc 136
