Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-03-01 / 3. szám
KI AZ ALKALMAS?.. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a művelődés utáni vágy igen széles rétegekben ébredt fel. Nagy és fontos kérdés: hol találjuk meg azokat az embereket, akik alkalmasak a művelődési munka megszervezésére és vezetésére. Akár pártokban, egyesületekben, szövetségekben, egyházak körében, akár a hivatalos állami szervezetekben folyik ez a munka, az alkalmasságnak három fontos feltételét jelöljük meg: demokratikus gondolkozás és magatartás, korszerű műveltség és szervező képesség. Bármelyik feltétel hiányzik is ezek közül valakinél, alkalmatlan feladata kielégítő ellátására. Alapfeltételnek természetesen a demokratikus gondolko* zást és magatartást kell tekintenünk. Űj világot akarunk, lamely a parasztság, munkásság és haladó értelmiség tárj sadafmi erőire épül. Aki ezt a világot nem. akarja, nem vál* * lalja — nem alkalmas. Akkor sem, ha tehetsége és művelt* sége az eget veri. Akinek nincs élő, szerves társadalmi politikai és művelődési kapcsolata a dolgozó rétegekkel — nem alkalmas. Aki visszafelé kacsintgat, a múltra néz, vagy éppenséggel azt sírja vissza — nem alkalmas. Szándékosan hangsúlyoztuk, hogy nemcsak demokratikus gondolkozású, hanem egyben demokratikus magatartású emberekre van szükség. Vannak sokan, egyébként kitűnő képességű emberek, akik kétségtelenül demokratikus gondolkozásúak, magatartásukban azonban mégsem tudnak demokratikusak lenni. Ezek nem kaptak olyan nevelést és az önnevelés útján sem jutottak el ahhoz„hogy élő, személyes kapcsolatot tudlak volna kiépíteni a dolgozó rétegekkel, bele tudtak volna oldódni a sokaságba. Értelmük kész a demokratikus követelmények elfogadására, de jellemük, akaratuk, egész lényük és személyiségük alkalmatlan arra, hogy gyakorlatra váltsák világnézetüket. Építő munkára tehát csak az alkalmas a tömegek művelődése terén, akinél, ha demokráciáról van szó, gondolat és tett — egy tud lenni. A másik feltétel: a korszerű műveltség és tájékozottság. Senkitől sem várhatjuk el ma, hogy enciklopédikus műveltsége legyen. De aki kultúrmunka szervezésére és vezetésére vállalkozik, kell, hogy szerves műveltséggel bírjon, amelyben a részismeret határozott világképpé, világnézetté kristályosodik. Senkitől sem várhatjuk el, hogy polihisztor legyen, de a kultúra munkásának annyira tájékozottnak kell lennie, hogy lássa a művelődési feladatokat, igényeket, hiányokat, yneg tudja választani szakmunkatársait, íróit, művészeit, köny-133