Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
RESPUBLICA Respublica, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagyr Midőn még rémes átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni Kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgy is hódolód elég lesz, Ha a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz. Most győzni fogsz, dicső respublica, Bár vessen ég és föld elédbe gátot, Miként egy új, de szent Napoleon Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem térít szép szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos vésznek kardja villog. Te léssz a győző, a diadal-ív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár virágos tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében1 Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen? — Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátaim, emlékezzetek meg rólam ... Republicanus vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóbanl kertek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublicára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. (1848) PETŐFI SÁNDOR 13
