Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-02-01 / 2. szám
sa, 48 előtt a honoratior-osztály kialakulása, a kiegyezés utáni korban pedig a szervezett ipari- és földmunkásságé. A nemzetiségekkel is csak a magyar állam integritásának jogi problémájával kapcsolatban találkozunk össze a könyvben. Pedig inkább arra volnánk ma már kíváncsiak, hogyan ébredtek a magyarsággal egyidőben nemzeti öntudatra, hogyan támadtak fel az ő természetes igényeik is az önálló életre, — s hogy nem az a helyzet tragikuma, hogy megvannak ezek az igények, hanem hogy egymás ellenében, nem pedig egymást támogatva és kiegészítve igyekeztek eddig megvalósulni. Mindezek felé még inkább csak tapogatódzott történelemtudományunk. Nem lehet tudni, mikor ér oda, hogy feldolgozza és összefoglalja e problémákat. Addig mindig haszonnal forgathatja Eckhart könyvét a közönség, ha nem tekinti teljesnek, hanem tudatosul benne a fentemlített hiányérzet s igényli a kiegészítést. Ennek a hiányérzetnek s igénynek a felélesztése persze nem a történészek feladata, hanem a szabadmíívelődés munkásaié. Kövendi Dénes UJHÄZY GYÖRGY: Európai magyarság (Egyetemi Nyomda, 1946). Színes, érdekes mozaikképeket ad a könyv a magyar történelemből. Sok érdekes, csak szaktudós előtt ismeretes adattal bizonyítja, menynyit tett a magyarság a nyugati műveltségért, úgyis mint védelmezője, úgyis mint ügyes tanulója Nyugatnak. Azért szedte össze ezeket az adatokat a szerző s azért méltatja őket a naivságig menő lelkesedéssel, hogy a magyar humánumról tanúságot tegyen az egész világ előtt a magyarság mellett s a magcárság önbizalmát is visszaadja. sak egy a hiba: évszázadok óta mondogattuk már ezeket, de hasztalanul. Ideje volna már komolyan venni, hogy a magyarság nem csak Nyugathoz tartozik s egyéb hivatása is van, mint tanítványnak lenni. Nyugat számára is érdekesebb és értékesebb, ha önmagunkat adjuk, mbit ha a tőlük tanult leckét mondjuk fel újra és újra. Kövendi Dénes KALENDÁRIUMOK Előző számunkban közölt ismertetésünkhöz folytatólag még a következőkről kell megemlékeznünk. Az immár 47. évfolyamába lépett Debreceni Képes Kalendárium gazdag és tervszerűségről tanúskodó tartalma a naptár szerkesztőjének, Sőregi Jánosnak gondosságán túl az erős debreceni szellemet érzékelteti. Az első: naptári rész a város elmúlt 12 hónapjának adja kronológiáját, az ismeretterjesztő és szépirodalmi részben debreceni költők verseit hozza. Egy cikk a városkép esztétikájával kapcsolatban ad gondolatokat, egy másik cikk a város újjáépítését ismerteti. A város múltjára való visszaemlékezések gazdag történeti anyagot adnak. Eleven a nyári írókongreszszusról és az Ady-Társaság két évtizedes működéséről szóló beszámoló.A Debreceniek Budapesten című cikk azután azoknak a munkásságát ismerteti, akik a fővárosba szakadva folytatják tovább azt a tudományos és művészeti munkásságot, amelynek indítóerőit Debrecen nevelése adta. Oláh Gábor hátrahagyott, kiadatlan verseiből kapunk bő ízelítőt és olvashatjuk Juhász Nagy Sándor egyetlen versét, címe: Á magyar paraszt. A lapzáró rövid közlemények igen értékes helytörténeti adalékok. A Paraszt Újság Parasztnaptára szintén a gondosan összeállított kalendáriumok sorába tartozik. Költőink közül Balassa Bálintot, Csokonait, Petőfit, Arany Jánost, Ady Endrét, Juhász Gyulát, József Attilát, Illyés Gyulát idézi. Szabó Pál, Tamási Áron, Nagy Lajos, Darvas József, Tersánszky J. Jenő, Dékány Kálmán prózai írásai tarkítják a sok hasznos gazdasági és gyakorlati útmutatót. Kovács Imre a békéről és tanulságairól, Erdei Ferenc a parasztság történelmi útjáról ír. A Népi Ifjúsági Szövetség egyéves munkájáról ad keresztmetszetet Borsos Sándor cikke. A rendkívül sokrétű gyakorlati tanácsadóból pedig különösen kiemelkedik a szolnoki Imre István írása az ötholdas paraszt számvetéséről. Komáromy József 120
