Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-02-01 / 2. szám

nyolc elbeszélését tartalmazza. A „Két nyár“-ban a pesti kisemberek háborús aggodalmakkal megidézett gondjait meséli el. Nem is a gond itt a lényeg, hanem annak a szép művészi megrajzolása, ahogy Verőn, a hősnő a terhét vállalja. Szívós és konok, munkájában, férje iránti szeretetében, családi boldogságuk megtartásának gondjában egyaránt. Művészi ösztönnel alakítja a megfigyelések mozaikjaiból egy-egy férfi alakját. Ám ez a látás nem teszi fölényessé, nem ítél és asszonyoskodik, hanem elbeszél. Viszont a háború elején írt naplójában — „Lírai jegyzetek egy évről“ — látjuk, hogy mennyire igazi, alázatos, reszkető és szerelmes feleség tud lenni, csak az és semmi más. Sőt ugyanebben a naplóban mesélted el az ura csicskásával meg annak a feleségével remek jóízűen egyik családi összezördülésüket. Amilyen élesen tudatos, a lélek mélyére" ható itt a megfigyelése és rajza, olyan ösztönös és meleg az urához való viszonya. Nem figyeli, nem elemzi, hanem szered, féld és szolgálja.

Mindenképpen szép élmény ez a kötet. Kiderül az is, hogy Kaffka stílusforradalma találkozott az idővel, nincs rajta az a finom porréteg, amit sok hasonlókorú írásra lassan már ráleheltek az évek. Passuth László jólsikerült bevezető tanulmánya ezt is szépen elemzi s kedvet "támaszt az olvasóban, ha hiányzott volna belőle.

ifj. Muraközy Gyula

KALLÓ FERENC: Áruló! (Nagy Nándor rajzaival, Egyetemi Nyomda).

A fiktív Adázfalvának és lakosainak megpróbáltatásai a háború utolsó felvonásának poklában. A falu jóságos lelkű, bölcs papja a lelke mindennek. Egyaránt hallgatja Moszkva és London tiltott híreit, lelket önt az összetörtekbe, bújtatja a nyilas pribékek elől a szökevény leventéket, együtt dolgozik az újjáépílésben a parasztokkal és az iparosokkal. Általában véve csodálatos minden a regényben: az ideális pap mellett még egy csodálatos amerikai is szerepéi, aki a legkritikusabb pillanatban nyújtja ki segítő felsőbbrendű kezét Adázfalva felé. Ennek következtében minden végkép j órafordul és

Adázfalva ismét virágzásnak indul. Hamisnak érezzük ezt az egész históriát, bármennyire is igyekszik elhitető lenni. Nem volt olyan általános a papnak magasrendű, pásztori alázata és önzeüensége azokban a kemény időkben, mint ahogy gondolná az ember Kalló Ferenc ifjúsági regénye olvastán. Az amerikai segítség pedig ennek a gondolatnak jelképe: „csak Nyugat kell s ami Keletre van, azt hallgassuk el.“ Ez a magyar reakció mentalitása.

(-)

Dózsa népe. A paraszt a magyar drámairodalomban. (Színdarabrészletek, összeállította és jegyzetekkel ellátta Szendrő Ferenc, „Budapest“).

A székesfőváros vállalatának kiadásában és a Magyar Szabadszínjátszók Országos Szövetsége szerkesztésében megindult „Szabad Színpad“ sorozat első kötete ez a könyv. A szemelvénysor egy balázsjátékkal kezdődik, utána 16 magyar drámai műnek a magyar parasztot színpadra állító jeleneteit tartalmazza. A 16 részlet Berzsenyi Kupa lázadásáról írt drámatöredékétől vezet az élő irodalomig. Csokonait a „Tempefői“ egy részlete, Katonát Bánk és Tiborc jelenete, Madáchot „A civilizátor“ utolsó képe, a népszínművet a kevésbbé ismert s bár a népszínmű szokásos eszközeivel, mégis szociális hatásra is törekvő Géczy István, Móricz Zsigmondot a „Ludas Matyi“-ból Döbrögi első megveretése, Tamásit a „Tündöklő Jeromos“ egy részlete képviseli, a „Háry János“-ból a majlandi csatajelenetet kapják az olvasók. Katona és Madách verssorait Szendrő folyamatos prózai sorokban leírva közli, csupán írásjelekkel vagy ahol ilyen nincs, gondolatjellel jelezve a verssor végét. A versmondásban gyakorlatlan színjátszót valóban csak zavarja annak tudata, hogy verset kell mondania, így természetesebben tudja mondani a szöveget s ha a rendező a hangsúlyozásra vigyáz, még a vers ritmusa is hamarabb és helyesebben érvényesülhet ezen az úton. Külön érdekessége a kötetnek Ady eddig jóformán hozzáférhetetlen drámatöredékének közreadása. A mind színpadi, mind irodalmi szempontból jól megváloga117