Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-02-01 / 2. szám
ZENE A szezon közepén változatos sorban érik egymást a zenei események. Nagy nevek csalogatják a közönséget," nem egyszer kettesévelhármasával egy plakáton: Fischer Annie, Zathureczky Ede és Kerpely Jenő zongoratriókat játszottak. Másik együttes hangverseny volt a külföldi versenyek magyar helyezettjeinek hangversenye: Cserfalvi Eliz, Schneider Hédy és Lenyyel Gabriella egy műsoron. A ,,nagy számok“ sorába tartozott Beethoven „Missa Solemnis“-ének előadása Ferencsik János vezetésével. Sándor Renée Mozart-estjén a közreműködőkkel együtt nagyon ízlésesen elszórakoztatott. A Székesfővárosi Zenekar műsorából különösen a koncertáló Mozart-műveknek szentelt estet emeljük ki. Szabó András zongoraestjének műsora nagyon felcsigázta érdeklődésünket : Stravinszlcij- és Bar főic-műveket válogatott össze. Sajnos, a produkció várakozás mögött maradt. Az Operaház színpadán hoszszú ideig szerepelt a Szovjetunió Alexandrov-egyiittese. Az együttes ének-, zene- és táncprodukciókkal kiváló technikai felkészültségének minden számban bizonyítékát adta. Értékes zenei tapasztalat volt mindannyiunk számára. — A bukaresti operaház művészeinek: Dora Massininek és Michail Stirbeynek a vendégszereplése szokás szerint sok tapsra ragadta a közönséget. Hangjuk, előadásmódjuk drámai volta különösen magasabb fekvésekben érvényesül. — Szintén az Operaházban zajlott le néhány zenével kísért politikai és társadalmi esemény: a Köztársaság évfordulója Kodály galántai táncaival és Bartók „Fából faragott királyfi“-jával, a „Siess, adj, segíts“ akció az Eroicával és a „Csodálatos mandarin“nal. A MKP művészi vitasorozatában Szervánszky Endre tartott előadást, „Zene és társadalom“ címen. A zene és társadalom fejlődésének szoros kapcsolatát mutatta be és vezette végig az európai zene történetén. Kiemelte, hogy a két tényező milyen bonyolult kölcsönhatásban áll egymással. Aktuális feladatként a népdaléneklést kötötte hallgatói lelkére. Tóth Aladár hozzászólásában a népzenei alkotó, előadó és hallgató közösség homogén voltával hasonlította össze a műzene tényezőinek laza kapcsolatát. Rávilágított arra, hogy az európai műzene legnagyobb, legklasszikusabb korszakaiban mindig megközelítette a népművészet egységét. Az előadóhoz kapcsolódva, maga is egyedül a népkultúra útján látja elérhetőnek zenei életünk homogén klasszicitását. Szabolcsi Bence azt hangsúlyozta, hogy a társadalmi tényezők alakulása a zenei alkotásnak csak egyik oldalát világítja meg. A másik, a titokzatosabb oldal, az alkotó zseni lelkivilága. Óvott egy mechanikusan társadalmi szemlélet egyoldalúságától, feladatul annak a közös elvnek felkutatását tűzte ki, amely a művészetet és a társadalmat központi idegrendszerként belülről mozgatja. A színvonalas vita zenei életünk legérdekesebb kérdéscsomójával foglalkozott. Kétségtelenül az elmúlt hónap egyik legkomolyabb zenepolitikái eseménye volt. Nagy örömet okozott mindannyiunknak a problémák feltárása. Különösen aktuálissá kezd válni amúgy is a Bartók—Kodályféle forradalom részletes elméleti tisztázása. Molnár Imre a Zeneművészek Szabad Szervezetében „A magyar beszéd dallama“ címen tartott előadást. A beszédagogikai és zenei határsávon mozgó előadásban új szempont szerint szedte rendre a magyar beszéd zenei hangsúlyának változásait. A gondolat termékeny, sokat segíthet nyelvi problémáink tisztázásához. Ujfalussy József 110 MŰVÉSZET
