Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
ÚJ MAGYAR ÚT szempontból közömbös embertársukkal szemben. Ennek az irányzatnak és különféle színezeteinek is a renszánsz és a reformáció koráig nyúlnak vissza a gyökerei, és első nemes bajnokait, Erasmust, Spinozát holland földön találta. A vallási türelem fenntartása, a katholikus hierarchia helyreállítása a liberálisok műve. A liberálizmus és az orthodoxia közötti éles és állandó ellentét pedig mind a mai napig erjesztő elem a holland szellemi életben. Mivel a katholikusok nem voltak többségben s fejlődésük sok küzdelemmel járt, a katholikus egyháznak erősen küzdő egyház jellege van s formái szigorúbbak, fegyelmezettebbek, mint másutt, már csak a protestáns “Nachbarkontrolle” hatása alatt is. A katholicizmus, mely a 7 provinciában hosszú időn át csak mint megtűrt vallás létezett, 1854-ben az egyházi hierarchia helyreállításával kezdte meg emancipációját, melynek erősen társadalmi jellege volt. A katholikus szervezeteknek emancipációs törekvéseikben segítségükre volt az egyház szervezete, mely a hitigazságokra épülő hierarchiájával hívei küzdelmét támogatja. A különböző foglalkozási ágakban működő katholikusok képviseletét katholikus szervezetek vették át. E képviselet egyben szociális és kulturális természetű, tehát nemcsak a szociális fejlődésért és jólétért, hanem a világnézeti nevelésért is felelős. Amit itt a katholikus szerveskedésről mondtunk, fennáll a többi egyháznál is, elsősorban a szigorú reformátusoknál. Ők is azt vallják, hogy a világnézetüknek befolyással kell lennie a társadalmi életre és ezért egyházi alapon szervezik meg képviseleteiket és egyesületeiket. Ennek a speciális holland szerveskedésnek beszédes példáját látjuk a rádiónál. A két hilversumi adóállomás a következő radióegyesületek között van felosztva: AVRO (neutrális, erősen a liberális irány felé hajló), VARA (szociálista), KRO (római katholikus), NCRV (orthodox hajlamú protestáns), VPRO (szabadelvű keresztyén) és IKOR (ökumenikus-keresztyén). Nemzeti rádióállomás, úgy mint más európai országban, nincs és nem is lehet. Úgy hisszük ez a példa világítja meg a legjobban azt, hogy mire célzunk, mikor azt mondjuk, hogy a holland ember konfesszionális beállítottságú — a szót egészen általános értelemben véve — s a társadalom világnézeti szerkezetű. Ha a politikai képet vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a két orthodox egyház a pártpolitika területén is kifejlesztette a maga formáját. A római-katholikus polgár a katholikus Néppártra szavaz (mely a legutóbbi szavazások alkalmával az összes mandátumok 30 százalékát kapta), a szigorú református az antirevolúcionáris pártra (127o). A holland református egyház, mely theológiájában nem orthodox, hanem különböző irányokat képvisel, egyik oldalon a másik protestáns-keresztyén párt, a Történelmi Keresztyén Únió (8%) vagy éppen az antirevolúcionáris párt felé orientálódik, míg a másik oldalon szociálista és liberális politikai színezetű csoportokat is magában foglal. A szabadelvű protestánsok és a humanisták a liberális vagy a szociálista pártra szavaznak. A kommunisták befolyása érezhető a két nagy kikötővárosban, Amsterdamban és Rotterdamban, de országos viszonylatban jelentéktelen. A holland politikai és társadalmi élet tehát a következő négy kategóriába osztható be: római katholikus, szociálista, protestáns keresztyén — 96 —
