Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
A. ROLAND HOLST HOL MARADT AZ IDŐ . . . Hol maradt az idő? régóta esik-e már a lw? megüli a szobát a tükörkép csendje, egyetlen életjel se hatol át rajta. És ő talán épp most, épp olyan egyedül van, mint én, és fekszik halálos ágyán. A. ROLAND HOLST SZÍNÉT VESZTETTE . . . Színét vesztette a hús, számlálni lehet az aranyt, venni a kéjt. Mi zavarja a vért, mi viszi el a lelket, mi keseríti a szót? A városok jajja kiapasztja a földet, üres téli fény suhan át a magányosok arcán. SLAUERHOFF AZ ÉLETEM Életemet mindig széttépik a szelek. Szerelein, boldogság nem maradnak nálam: Hajszolni fognak, míg csak meg nem halok; És életemet mégis ellepi időnként Egy-egy néma folt. Ilyenkor mindig azt hiszem, hogy egy nagy Mozdulatlan víz mélyén alszom, Melyet egy alantas sodrás se Eog már megzavarni. — 80 —
