Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-01-01 / 1-2. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

dig szegényesebben, mint ahogy az avarok is tették. Döntő jelentőségű volt azonban nem sokkal 970. előtt a kazár birodalom bukása. Az oroszok semmisítették meg és evvel megszakadt a magyarok összeköttetése a keleti steppék világával és az Iszlám kultúrkörével. Géza fejedelem, Szent István apja, világosan felismerte a helyzet megváltozását és levonta belőle az egyetlen lehetséges tanulságot. 972-ben Szent Wolfgang mint hittérítő Magyarországra érkezett és a következő évben Géza követei megjelentek Quedlinburgban Nagy Ottó előtt. A fejedelem egyidejűleg megkezdte az Árpád halála után ismét megerősödött széthúzó erők megsemmisítését és a törzsek vaskézzel való összefogását.

Hogy Géza ép erre a belátásra jutott, több mint valószínű a Dunatáj sajátságos magyar betelepedésének következménye. A fejedelmi törzs nyugaton szállt meg, a Duna mentén és azon túl. Kelet felé csak védelemre rendezkedtek be. Nyugat és Dél felé a Dunatáj mindig nyitva volt. És ép a nyugati rész, ahol a becslések szerint az egész népnek háromnegyede talált új hazát, nem volt lakatlan pusztaság. A magyarok nemcsak római romokra találtak itt, de keresztény életre is. Itt tanulták meg közvetlen szemlélet alapján, hogy mit jelent “more christiano”, “keresztény módra” élni. Itt, ezen a területen látjuk egymás mellett a régi magyarság két ellentétes arcát. Ez volt Bulcsú hazája, Európa réméé. Itt lázadt fel Koppány, hogy a pogány szokásjog alapján megbuktassa az ifjú Istvánt és a helyére lépjen. A későbbi reakciós mozgalmak, amelyek a régi pusztai életet akarták visszahozni, mégis ép ebben az országrészben hiába próbálták megvetni lábukat. Az itteni magyarok már nem akartak visszafordulni.

Ez a vidék ad választ arra a kérdésre is, hogy miért menekültek meg a magyarok a dunai bolgárok sorsától. Ugyanis ép itt, a Dunántúlon, a helynevek alapján a honfoglalás korában is sűrű szláv lakosságot kell feltételeznünk. Az itteni magyar-szláv együttélésnek köszönhetik a magyarok keresztény vallási szókincsük jelentős részét. A pannóniai szlávok nemcsak hitüket tudták megőrizni, de a keresztény kultusz is tovább élt náluk. Lassanként azonban beolvadtak a magyarságba, mert a magyarok nem csak vékony uralkodó réteg voltak, hanem valódi nép, számbelileg is túlsúlyban lévő tömeg egy társadalom minden rétegével.

1000-ben Istvánt királlyá koronázták és mint egy keresztény ország királyát nemzetközileg is elismerték. Az élet teljes átállításáhaz persze körülbelül még száz év kellett. A keresztény magyar állam megalapításával azonban egyszersmindenkorra eldőlt a Dunatáj csatlakozása a keresztény Nyugathoz. A lovasnomádok történelmi szerepe Európában ezzel természetesen még nem ért véget, de nem az én feladatom, hogy erről ebben az előadásban beszéljek.

Az elmondottak rövid összefoglalásakép a lovasnomádoknak a koraközépkori Dunatájban játszott szerepéből két mozzanatot legyen szabad még egyszer kiemelnem.

Az első az, hogy a táj egységét csak a lovasnomádok értették meg igazán és csak ők tudták kihasználni. Még a Duna sem volt számukra határfolyó vagy választóvonal. Nem hiába voltak hozzászokva hatalmas távolságokat bejárni, nagy tájegységekben gondolkodni.

— 26 —