Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
közül való. Molnár Ferenc “Altató mesé”-je az az elbeszélés, amelyből a később nemzetközi kasszadarabbá vált “Liliom” kinőtt. Kosztolányi “Fürdés” c. novellája ma is megragad pompás drámaiságával. Kaffka Margit finom, bár ma már kissé elavult nyelvezetű írása, a “Hiába” az anya és gyermeke közti kapcsolat maradandó értékű írói feldolgozása. Ma is, és valószínűleg minden későbbi korszakban, az egyik legmélyebb magyar elbeszélésnek tartjuk Móricz Zsigmond “Hét krajcárját. Karinthy Frigyes “Barabbás”-a a bibliai jelent szellemes és finom átköltése. Krúdy Gyula egyik kedves, a régi Buda életéből vett történetét mondja el “A sárkányfejű ház”-ban. Szabó Dezső novellája, “A Halál” a nagy írónak egyik romantikus kisplasztikái alkotása. Márai Sándor olyan történetet mond el “A finn nő”-ben, amelynek elolvasása után az olvasó azt reméli, hogy bárcsak egyetlen ilyen eset se lett volna. Viszont Tamási Áron ismert, de mindig friss és lelket vidámító elbeszélése, a “Mihályka szippants!” éppen az ellenkező hatással van ránk, az a kívánságunk támad, bárcsak sok-sok ilyen élettörténet és hasonlóképen sok ilyen elbeszélés lenne életünkben és irodalmunkban is. A válogatásban felelősek, amint az olvasó is látja, talán túlságosan is az élet komor színei, tragédiái, súlyos válságai köréből vették anyagukat. E tekintetben nagyobb változatosságra törekvés hasznára vált volna a kötetnek. Viszont Juhász Vilmos bevezető tanulmánya alapos és finom tollal megírt tájékoztató a magyar elbeszélés történeti anyagáról, s ez némikép kiegészíti az olvasó általános ismereteit a magyar elbeszélő irodalomról, bár szívesen vettük volna, ha Tömörkény, Nyíró, Wass Albert és Cs. Szabó László is helyet kaptak volna a kiadványban. A nem magyar nyelven megjelent antológiák közül elsőnek a Farkas Gyula összeállításában, az Otto Harrassowitz német kiadócég által megjelentetett “Ungarns Geschichte und Kultur in Dokumenten” című kötetet kell megemlítenünk. Ebben az impozáns gyűjteményben Farkas profeszszor, a göttingai egyetem finnugor nyelvészeti tanára, a berlini Collegium Hungaricum egykori igazgatója új összeállításban és válogatásban ismerteti meg a németnyelvű olvasót a magyar történelem és művelődés nagy, szellem- és sorsformáló alkotásaival. A kötet jól megválogatott szemelvényeket ad a magyar vándorlás és honfoglalás, a keresztyén hitre térés idejéből, megjeleníti az Árpádok magyar államát, végigvezet a reneszánsz és humanizmus nagy magyar képviselőin és intézményein. Jó összeállítást ad a reformáció és ellenreformáció szellemi dokumentumaiból, bemutatja a nemzeti lét védelmét, a felvilágosodás, romantika és a népies klasszikus realizmus hatalmas alkotásait. Erőteljesen hangsúlyozza a magyar szellem harcát a nemzeti szabadságért, átvezet a liberálizmus korába és megjeleníti az állami felemelkedés és összeomlás magyar szellemiségét. Külön nagy fejezetben ismerteti a két háború közötti magyar szellemi élet dokumentumait. Az összes, újabban kiadott antológiák közül ez a legátfogóbb. — Anonymus “Gesta Ungarorum”-ával kezdi, amelynek valószínű kora 1172- 1196, s aztán a tudományos és széppróza, valamint a verses költészet különböző műfajain át átnyúl egész a jelenkorig, amelynek képviselői közül Szekfű Gyulát, Bartók Bélát, Szabó Lőrincet és Illyés Gyulát ta-ÚJ MAGYAR ÚT — 150 —
