Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
VILÁGFÓRUM: A “mosolyháború” fejleményei gatást kapott a szovjet tömb országaitól. Júniusi moszkvai útjának a következményeit még nem lehet felmérni, de valószínűnek látszik, hogy megőrizve függetlenségét, a híd szerepét próbálja majd játszani Kelet és Nyugat között. A szabad világ válasza A szovjet taktika átállítása gyorsan kiváltotta a szabad világ reakcióját. A nyugat “ellentámadása” több fronton folyik s ezek közül kettő különösen említést érdemel. Az egyik a NATO (Északatlanti Szervezet) kibővítése. A látszólag megenyhült világfeszültség a NATO katonai erejének a gyöngülésére vezetett. Ezért a szervezet miniszteri tanácsa, amerikai kezdeményezésre, elhatározta, hogy a szervezet munkáját politikai és gazdasági térre is kiszélesíti. Ezzel a fejleménnyel szoros összefüggésben állnak a közös európai piac és az európai atomközösség (Euratom) megteremtésére irányuló tárgyalások. Már az a gondolat is felmerült, hogy a jelenleg csupán konzultatív jellegű Európa Tanácsot az Egyesült Államok és Kanada bevonásával szélesebb alapokra fektetik és nagyobb hatáskört biztosítanak a számára. Ha mindez megvalósul, a világ hatalmas lépéssel közelebb kerül az Egyesült Európa megalkotásához. A szabad világ a “mosolyháború” fegyvertárába egy vadonatúj fegyvert állított be. Eisenhower elnök úgynevezett béke-egyetemek szervezését ajánlotta a fejlődés kezdeti fokán álló országok számára. Ezzel kapcsolatban az elnök az amerikai külpolitika alapját képező elveket is leszögezte, mondván, hogy “az ember az, aki számit.” A népek közötti baráti megértés biztosítja az emberi szabadságot és igazságot. Az Egyesült Államok elnöke azt is megállapította, hogy a kommunizmus gigászi csődnek bizonyult. A tűzfészkek még mindig izzanak Idestova két éve már, hogy a világon sehol sem folyik szabályos háború. Ennek ellenére azonban a földkerekség számos pontján fegyverlövések és bombarobbanások — vagy akasztófák — még mindig követelik az emberéletet. Cyprus szigetén elkeseredett harc folyik a görög terroristák és az angol hatóságok között. Északafrikában a francia gyarmatok minden áron való függetlenségre törnek. A Közelkeleten a palesztinai fegyverszünetet egyre-másra fegyveres incidensek szakítják meg. Az izzó tűzfészkek ellenére a világ ma több reménnyel néz a békés fejlődés elé, mint hosszú évek óta bármikor. Ami pedig a vasfüggöny mögötti rabnépek sorsát illeti, óvatos reménykedéssel számíthatunk arra, hogy a huszadik pártkongresszus által megindított folyamat az ő számukra is kedvező változást hoz. Marton András 129
