Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
Xem ülni jöttem és hetükre lesni, Nemlétező fogalmakat keresni, Csodálva más találgatásait, Hanem világos emberekre lelni, Dalolni, szólni, tiszta lányt ölelni, iS dicsérni azt, kit ösztökél a hit. Kitárt karokkal üdvözöltem őket, A gondos, éber, úri jótevőket, Kik azt hiszik, hogy élni van jogunk, De rámutattam ezreink bajára Kiket nyomorba dönt az óhaj ára S nem élhetünk, ha össze nem fogunk. Segítni vágytam, áldozattal, ingyen, Míg rámderült, hogy itt hiába minden, Az emberekben elfogyott a szív. Az ész csatára kelt az értelemmel S mióta nyert, a lélek adni sem mer S minden kebelt a méreg ajka szív. Nem férj, hanem pojáca kell a nőnek. A gyermekek magukra hagyva nőnek S az if jakon csak egy leseiig: a kéj. Az agg bolond, ha mindenét elosztja, Ruhája nyütt s megolvasott a kosztja, Nevetni gyenge, sírni rest, csak él. Pénz kell a papnak és a doktor úrnak, A mesteremberek zsebedbe túrnak S a népügyész sem ingyen áll elő, Ha nem fizetsz, a társad el se földel, S ha megfizetsz, nos, egy lehetsz a földdel, Neved kihúzza fent a könyvelő. 1955. december 23.-án — 123 —
