Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
a lábas alá teszik a pénzt, az ajtó elé, a tejesember számára. Éjszaka elvehetné bárki. De nem teszi. 3*í V jjí MAGYAR GYERMEKAKCIÓT szerveztem néhány évvel ezelőtt. Bizonyos engedélyek miatt az igazságügyminiszterhez kellett mennem, Hágába. Előtte való nap telefonon kértem kihallgatást. Mikor a minisztérium elé érek, akkor ugrik le a kapu előtt biciklijéről egy idősebb úr. A portás odasiet, elveszi a kerékpárt. Mosolyogva üdvözlik egymást. Megállapítják, hogy keményre fordult az idő, szinte szokatlan ez itt, Hollandiában. — Maga mennyi tüzelőt használ el egy télen? — kérdi a kerékpáros férfi. — Hány kályhája van? — Bizony, három. Mert a fiam vizsgára készül, annak a szobájában is állandóan ég most a tűz. — Hű, az pedig sok ám, három kályha! — felel a másik. Várom a beszélgetés végét, mert a portástól kell megérdeklődnöm, merre kell mennem, nem ismerem az épületet. Az idős úr már otthagyott minket, de a portás elneveti magát, kérdésemre: — Épen ez volt az, akit keres! — A miniszter? — A miniszter. Fent, az igazságügyminiszter szobájában én is majdnem elmosolyodom. Itt űl ez a joviális, rózsásarcú férfi, olyan kék, tiszta tekintettel, mint egy gyermek. És nem luxusautón érkezik hivatalába, hanem korát meghazudtoló fürgeséggel ugrik le a kapunál kerékpárjáról. A magyar gyermekekért mindent meg akar tenni. Kiderül, hogy el kell mennem az idegeneket ellenőrző hivatalba is. Oda nehéz bejutni, legalább is a vezetőhöz. Pedig ahhoz kell mennem, az akció ügyében. Rámnéz, gondolkozik. — Várjon, majd én megpróbálom. Feltárcsázza a számot és megkéri a vezetőt, fogadjon engem, soron kívül. * * * DOLGOZÓSZOBÁMBAN A VILLANYT SZERELIK. A kopaszodó, köpcös szerelő megáll egy kép előtt: — Nem Martzy Johanna ez? Igenlő válaszomra elmondja, hogy ő is hegedűi ám, van egy kvartettjük, az öccse brácsás, a fia zongorázik, barátja is hegedűs. Ha csak lehet, eljárnak hangversenyre Amszterdamba. Ott hallották Martzy Johannát is. — Mesterien hegedűi ez az asszony, kérem. Zseni. Soha életemben nem hallottam még ilyet. Úgy hallom, magyar a hegedűművésznő. Igaz? Egyszerű ember, aki ipariskolát végzett, de mint a legtöbb hollandus, zenekedvelő, sőt zeneértő. Nem korcsmába űl be, ha munkájából hazatér, hanem Haydent és Mozartot hegedűi, családi kvartettben. * * * A TAVALYI NAGY ÁRVÍZ után órák alatt milliók folytak be a rádión bemondott kérelemre. De nem csak pénzadománnyal fejezték ki ÚJ MAGYAR ÚT — 112 —
