Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-01-01 / 1-2. szám

kedés rajta hagyta a nyomát néhány fiatalabb s tulajdonképen tehetséges emberen is. így a jobb sorsra érdemes Telegdy Zsigmond már “nyelvünk új korszakát” vélte megpillantani általa, 18 Deme László pedig a kommunista nyelvészet tanainak jelentős arányú elfogadásán és közvetítésén kívül bizonyos más jellegű szellemi asszimiláció jeleit is mutatja, amennyiben a kommunista taktika útmutatása szerint visszamenőleg is kiirtja a magyar nyelvtudományból azokat a személyeket és műveket (vagy álláspontokat) amelyek a rezsim és emberei mindenhatóságának látszatát csökkenthetnék az olvasó előtt. 19

"Sztálin a nyelvtudományban"

A marrizmus (és rajta keresztül magyarországi helytartóinak) diktatúrájába, amely miatt a magyar nyelvtudomány működése évekre meg volt bénítva, sőt minden jel arra mutatott, hogy mint független, rendszeres stúdium meg is fog szűnni, villámcsapásként vágott bele Sztálin cikke a Pravda 1950. junius 20,-i számában.20 Sztálin e cikkével tulajdonképen abban a vitában mondta ki a döntő szót, amely már az év május 9.-e óta hullámzott a Pravda hasábjain. Ha figyelembe vesszük a Marr-féle iskola tagjainak kizárólagos “uralkodását” (hogy Molnár Erik fenti kifejezését alkalmazzuk), kegyetlen elnyomó módszereit, nem kis bátorság kellett a vita Marr-ellenes résztvevői részéről álláspontjuk erőteljes képviseletére. Valóságos forradalmi hangulat s egyúttal végső elkeseredés nyomta rá bélyegét a komolyabb kutatókra egész Oroszországban. így érthető, hogy a vita nem kis intenzitással folyt.

Sztálin cikke azonban nemcsak azért volt döntő hatású, mert az ő nevével volt jegyezve, hanem azért, mert világos, általában nyelvészeti és tudományos módszertani szempontból is kifogástalan válaszokat adott a felmerült kérdésekre. S mindezt a marristákat olyan mértékben megszégyenítő, lecsepülő és maróan kigunyoló hangnemben, hogy a sorok közt, a kifejezéseken túlmenően is érezni lehetett Sztálin eltökéltségét a “marrizmusnak” nevezet tudományos világcsalás feloszlatására.

Sztálin elsősorban is kivette a nyelvet és annak kutatását a marrizmus “alap-felépítmény” módszertani alapelvei köréből, megállapítva, hogy

BAKÓ: A magyar nyelvtudomány sorsa

18. Telegdi Zsigmond, Nyelvünk új korszakának küszöbén. Magyar Nyelvőr, LXXIV., 66-78.

19. Viszont örömmel állapítjuk meg, hogy legutóbbi áttekintése alapján, amely “A magyar nyelvtudomány tíz éve” címen ad összefoglalót (Magyar Nyelv, LL, 267-274), ha kortársaival szemben szűkmarkú és saját írásai idézésében aránytalanul buzgó is, ítéleteiben józan, mértéktartó, és néhány marxista frázisát és főhajtását leszámítva komoly és felelősségteljes nyelvészettörténésznek mutatkozik be.

20. A cikk magyar fordítását 1. a Társadalmi Szemle 1950. júl.-aug.-i száma 530-544. lapjain: “A marxizmusról a nyelvtudományban. — Sztálin elvtárs cikke a Pravda junius 20,-i számában.” Ehhez csatlakozik Sztálin második, szintén a Pravdában (1950. július 4.) közölt cikkének fordítása: “Válasz Je. Krasenyinnikova elvtársnőnek” címen. Az orosz eredeti címe magyarul: “A nyelvtudomány néhány kérdéséhez.” I. h. 544-548. 1. .— Sztálin nyelvészeti álláspontja önállóan is megjelent “A marxizmus és a nyelvtudomány kérdései” c. kötetben.

— 11 —