Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2-3. szám
BOR: Mannerheim tábornagy emlékiratai Erdélyi Kárpátokban és Bukovinában harcol. Nem tudja, hogy a Magúra körüli harcokban magyar honvédek verik a csapatait. Itt már hadtestparancsnok. Sok a súrlódás a románokkal. Csak terhet jelentettek az oroszokra. Egyik szomszéd kozák hadosztály-parancsnok, csapatával együtt elhagyja az állást és jelenti, hogy ők az oláh rendszert és a sok veszekedést megunták s hazamennnek. Nem történik semmi bajuk... A román fronton lovas baleset éri. Kezelésre Odesszába megy kórházba. Itt egy angol vöröskeresztes hölgy fogadóestélyt ad, ahol egy jósnő szerepel és Mannerheim jövőjét hihetetlennek tetsző pontossággal megjósolja. A rendkivüli jóslat később sorra beteljesedik... Kerenszkíj forradalma a fronton éri. A csapatok lazuló fegyelmét ő is, — akárcsak a többi orosz tábornok, — saját tüzérségének füzével állítja helyre. A bolsevista lázadás idején Péterváron keresztül haza akar menni Finnnországba. Péterváron halálra keresik s hajszálon múlik, hogy el nem fogják. Mindenki, akit a fővárosban ellenállásra bíztat, leinti. A helyzet reménytelen, mert nincs ember, aki cselekedni kész és képes. Teljes apátiával távozik. Nicsevo.... Kerenszkijről azt állítja, hogy a “szocialisták képtelenek a demokrácia védelmére”, ők a terroristák szállás-csinálói. Végre is a teljes felfordulásban elhagyja Pétervárt. Hazamegy Finnhonba. Ott mindenki optimizmussal fogadja. Fellélegzik. így indul el az orosz csapatokkal megtömött országban, annak egy iiarmadában szélsőbal beállítottsága ellenére is, az a szabadságharc, amelyhez sem kiképzett csapata, sem fegyvere nem volt. Pusztán izzó hazasze— 85 — Mannerheim tábornagy dolgozószobájában. Mellén a magyar érdemrend nagykeresztje.
