Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
ÚJ MAGYAR ÚT A fentiekhez csupán annyit kívánunk hozzátenni, hogy a Corvina szerkesztőjének levelében ismertetett probléma nemcsak az idegen nyelvű folyóiratokra vonatkozik, hanem teljes mértékben érvényes a magyar nyelvű kiadványokra is. S végül még egy kérdés is felmerül: az emigráció hivatott és hívatlan vezetői mire fordítják a legkülönbözőbb forrásokból rendelkezésükre bocsátott tekintélyes összegeket? Újabb adalék a szociálizmus csődjéről Max Eastman: Reflections on the Failure of Socialism: The Devin- Adair Co., New York, 1945. Max Eastman, a költő, újságíró, politikai író és előadó már egy nemzedék óta különleges helyet foglal el az amerikai és nemzetközi életben. írásai hol elismerést, hol heves viharokat váltottak ki. 1912-től a harmincas évek közepéig marxista, majd háromévi hallgatás után a kommunizmus legátalkodottabb ellensége lett. Kommunista — vagy enyhe kifejezéssel élve — kommunistabarát irodalmi és propaganda tevékenysége a korabeli nyugati világ jellegzetes idealista-liberálista megnyilvánulása. A “Gondolatok a Szociálizmus Csődjéről” című legújabb könyve azokat az okokat sorolja fel, amelyek a kommunizmusból, de még a szociáldemokrata mozgalomból is kiábrándították. Eastman a szociálizmus csődjének okát nemcsak az elvek hibás gyakorlati megvalósításában látja, hanem Marx Károly tévedéseiben is. Úgy is meg lehetne határozni, hogy “a forrás tisztátalanságában.” Az erkölcstelenség rendszeresítése, amellyel Marx a proletáriátus ügyét akarta előmozdítani, Lenin agyában termékeny talajra talált. Ez érlelte meg Leninben — többek között — azt az elvet is, hogy a cél minden eszközt szentesít. Eastman — ebben a könyvében — nem hajlandó elfogadni azt az elvet, hogy bármely rendszernek joga volna meghonosítani már a földön a poklot azzal az ígérettel, hogy később a mennyországot valósítja meg. A harmincéves szovjet példa igazolja, hogy a “mennyországról” szó sincs, de a “pokol” állandósult. Eastman szerint, Marx legnaívabb tévedése az volt, hogy az erőszakos eszközökkel uralomrakerültek egyszer önként feladják majd hatalmukat. Robert Owen, a szociálizmus megalapítója, kinek elméletéből tulajdonképpen Marx Károly kiindult, a szociálista forradalom fejtegetésénél számításba vette az emberi természetet. Marx azonban számításon kívül hagyta az emberi lelket s nem volt hajlandó elismerni, hogy az gyakran döntő szerepet játszik a társadalmi átalakulásban. Az emberi léleknek ezt a tagadását a kommunista uralom örökölte és rendszeresítette. Max Eastman szerint ez az oka a Vasfüggönynek, a kommunista országokban egymást követő gazdasági válságoknak, politikai kirakatpereknek, a nyomorúságnak és az örökös félelemnek. A szerző cikkeinek és előadásainak 127 oldalas gyűjteménye félig dialektikai, félig érzelmi húrok pengetésével száll szembe azzal, a már Amerikában is egyre zsugorodó réteggel, amely önkéntes vagy önkéntelen, de mindenesetre “pink” szemellenzővel szemléli a világeseményeket.-más 406
