Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-09-01 / 9-10. szám

dalmat úgy akarták felosztani maguk közt, mint valami családi birtokot. Jordanes pedig így számol be a folytatásról: “Amikor a gepidák királya, Ardarik, ezt megtudta, haragra gerjedt, mert olyan sok népet a leg­­megalázóbb módon rabszolgaként kezeltek.” Attila ugyanis részt juttatott fiainak az óriási birodalom kormányzá­sában .hogy ártalmatlanná tegye az úgynevezett “logades”-ek kialakulóban lévő feudális uralkodó rétegét, amely a központi hatalommal szemben ön­állósulásra tört. És ép ezek a fiák tagadták meg apjuk birodalmi gondo­latát. Érthető, hogy Ardarik, aki Jordanes szerint “Attilához való nagy hűsége miatt részese volt terveinek” és talán utódjául is volt kiszemelve, elsőnek lázadt fel. Altheim szerint azonban a hunok egyik legfontosabb történelmi hatá­sa az volt, hogy a germánságot egy sorskérdés elé állította. A hunokkal való összeütközés és a hunok harca a nyugatrómai birodalommal kényszerí­tette a germánokat döntő választásra. “Mindazok a törzsek, amelyek (a ka­­talaunumi mezőkön) szembeszálltak a hunokkal . . . , befogadták a késő­római kultúrát és a katolikus hitet, összeolvadtak a római lakossággal és ezzel együtt megteremtették a germán-román világot”, vagyis a mai Európa alapjait. A többiek valamennyien, amelyek megtartották az ariánus hitet és az elkülönülést a római és romanizált népektől, tönkre is mentek ebbe. Még két nézetet érdemes megemlíteni a hunoknak Európa szellemi fejlődésére gyakorolt hatásáról. Altheim azt mondja, hogy Európa pogány szellemi élete Attila után és tőle indíttatva a következő évszázadokban a legmagasabbra emelkedett. Gallus Sándor őstörténész, egy nemrég meg­jelent tanulmányában a lovasnomádság keletkezéséről és fejlődéstörténeti jelentőségéről pedig látszólag ellentétes tételt állított fel. Megállapítása szerint Attila és barbárjai egy olyan istenélményt és vallási gondolatvilágot képviseltek, amely a kereszténységgel lényegileg rokon volt, míg a római civilizáció sokistenhívésével alapjában keresztényellenes volt. Attila vi­lágtörténelmi jelentőségét Gallus tehát ép abban látja, hogy elindította a római birodalom végleges szétesését és utat nyitott a keresztény közép­kori kultúra szintézisének megteremtéséhez. Altheim és Gallus tételei közt csak látszólagos az ellentmondás. A hunok hatásának csak két külön­böző aspektusát mutatják. Mindkettő jellemző bizonysága azonban a lovas­nomádság majdnem idealizáló átértékelésének, amely a modern történet­­írásban megfigyelhető. A birodalom összeomlásával még nem zárult le a hunok története. A pontuszi steppékre szorult rész lényeges alkotóeleme lett a későbbi óbolgá­roknak, akiknek neve: bolgár, ép azt jelenti, hogy keverék. A dunai bol­gárok első uralkodócsaládja Imiktől, Attila legkisebb fiától és a pontuszi bolgár-birodalom alapítójától származtatta magát. A dunai bolgárok sorsa, beolvadásuk a meghódított szlávokba, a lovasnomád népek történetének is­mét tipikus jelensége. Ez azonban a minket érdeklő területen kívül ját­szódott. le, tehát itt nem is foglalkozhatunk vele. Több mint száz évvel Attila halála után az avarok törtek be a Duna­­medencébe. Mint a hunok, ők is Belső-Ázsiából származtak, a hatalmas utat azonban nem évszázadok, hanem évtizedek alatt tették meg. Joachim Werner, a müncheni koraközépkorkutató, joggal nevezte megjelenésüket BOGY AY: A lovasnomád népek — 385 —

Next

/
Thumbnails
Contents