Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
BOGYAY TAMÁS A lovasnomád népek a koraközépkori Dunamedencében A Südosteuropa-Gesellschaft 1954. október 23-27. közt a Herrenchiemsee-n rendezett Nemzetközi Főiskolai Hetén tartott előadás. A magyar szöveg közlési jogának átengedéséért őszinte köszönetét mondunk dr. Fritz Valjavec professzornak. Az előadást lényegtelen rövidítésekkel közöljük. A lovasnomádok történelmi jelentőségét a szakemberek ma lényegesen másként látják, mint 20 vagy 30 évvel ezelőtt. Ez a változás különféle tudományágak együttműködésének eredménye, főként a régészeté, a nyelvtudományé és a keletázsiai történetkutatásé. A szaktudósok szűk körén kívül azonban még ma is az a hagyományos felfogás uralkodik, amely a lovasnomádok fellépését az európai történelemben általában mint valami elemi csapást tekinti. Jellemző erre a német nyelvben közhasználatú “Hunnensturm”, “Awarensturm”, “Ungarnsturm”, azaz hun, avar, magyar vihar, (vagy: roham) stb. kifejezés. Ez a szólásmód is mutatja, hogy a nyugati embernek mennyire idegen volt és még ma is az a lovasnomád népek világa. Az emberek egyébként is hajlamosak arra, hogy a világukat fenyegető ellenségben valami szörnyeteget lássanak. Az emberiség történetének ilyen és hasonló eseményeit ezért hasonlítjuk olyan szívesen ellenállhatatlan, de gyorsan tovarohanó elemi erőhöz, amely értelmetlenül rombol, tehát teljesen embertelen. A lovasnomád népek felléptének ilyen szemlélete érthető, mert rettenetes tapasztalatokra és élményekre való emlékezés az alapja. De mégis hamis és útjában áll a történelem igazi megértésének is. A lovasnomádok is csak emberek voltak, akik ép oly értelmesen és emberi módon cselekedtek és gondolkoztak, mint a velük egykorú keresztény európaiak. Ezek az ellenséges világot azonban nem értették, mert alig ismerték, sőt nem is vették maguknak a fáradságot, hogy megpróbálják tárgyilagosan és alaposan megismerni. Még ma is csak néhány szakembernek van világos fogalma arról, hogy voltaképpen mit is jelentett a lovasnomádság. Hogy képet adhassak a lovasnomádok történelmi szerepéről a koraközépkori Dunatájon, mindenekelőtt tehát a lovasnomádság lényegéről kell pát szót szólnom. A lovasnomád életforma egy “technika előtti” korszakban a steppe lehető legjobb gazdasági kihasználását jelentette. A steppe, vagy magyarosan pusztamező, mint köztudomású, fában szegény síkság, amelyet száraz és többnyire szélsőséges éghajlata miatt évezredeken át nem tudtak földművelésre használni. Valamikor az eurázsiai kontinensen át, Kínától és Mandzsúriától a Dunáig, majdnem megszakítás nélkül húzódott egy ilyen — 379 —