Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
GÖNCZY PÁL Ima 1955-ben Tudom, hiába ésszel kutatnom Isten-mivoltod szentelt titkait. S tudom Uram, hogy ezzel vétkezem. Hit fonalát tartó görcsös két kezem Mégis Teutánad nyúl! . . . Atyám, ha Te vagy az Úr, — Ahogy tanítják ■—• S lényed időtlen, örök, Királyi orcád világürködök Miért takarják, rejtik? S ha Isten vagy, kinek nevét Mindenütt rebegve ejtik; Agyunk kóros játékát mért tűröd? Mért nem csepegtetsz gyógyító igét Beteg szíveinkbe? . . . Vagy most már mindegy? Haragod ítélt? Megvontad tőlünk segítő kezed? S földünk felmérhetetlen Isten-rendszered Váltóin csattogva vak vágányra fut? . . . Uram! Tudom, hogy életünk hazug Öncsalás, tévelygés és bűn, S hogy hitünk hídja Hozzád elszakadt. De Atyám, ha csak egy igaz maradt Ez innenső parton; Leszek szeg, palló, vastraverz, Ha kell a pillér helyett tartom, De építsd fel érte szeretet-hídad! A Te egyszülött, szent, szeretett Fiad Nevében kérlek Ámen. — 369 —
