Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-01-01 / 1. szám

FÁY: Tiborc új éneke

Ottó már várja asszonyod.

Add át neki, hisz csókra szomjas, hadd tépje száz meráni ordas, hisz magyar csók kell, és neked,

Nagyúr, meg lesz szintén a béred, olasz ringyó kívánja véred, vidd hát, vidd-hát az életed!

S hogy mi széthullunk, rongy parasztok: a nép, —- hogy lassan elveszünk, ne szóljon erről szád panaszt ott,

Uram, trágyának jók leszünk.

Az új ekék majd elkevernek, kalászt hajtunk, s a kisfiad virágot tép, paraszti szépet, igen, Nagyúr, ez lesz a néped, trágyája száz meráninak.

Bocsáss, uram, szolgáid ma gyenge, bocsáss a szóért, és megyek.

Vár még a nádas tiszta csendje, erdők vadonja, kék hegyek.

Megbújok ott. De majd, ha kürtöd bosszúját zúgják új szelek, előlépünk, kaszás Tiborcok, hazátlan, rongy, paraszti sorsok és küzdünk, harcolunk veled.

Addig, Nagyúr, az Ég veled.

— 35