Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
nem elég. A hatalom lehetőséget ad egy országnak más népek felett ideig-óráig való uralkodásra, általános boldoguláshoz azonban csak akkor vezet, ha a hatalommal egy bizonyos sajátos kultúra és civilizáció átadása is párosul. Igaz, hogy Anglia a XIX. században világbirodalmát ellenállhatatlan hajóhadával hódította meg, de az is kétségtelen, hogy hódításait nem csatahajóival és messzehordó ágyúival tartotta meg egy évszázadon keresztül. A birodalmat összefogó erőt kultúrájának és civilizációjának átadásával létesítette: fejlett bankrendszerével, biztosítóintézeteivel, meg nem vesztegethető tisztviselőivel és korrupciót nem ismerő parlamentjével. Hasonlóképen XIV. Lajos Franciaországa nagyhatalommá vált az európai kontinensen, elsősorban azért, mert a Napkirály a világ legnépesebb országának uralkodója volt. A francia uralmat azonban szintén nem Condé seregei, Vauban erődjei vagy a francia ágyúk tartották fenn évtizedeken keresztül, hanem a többi európai országnak az a vágyakozása, hogy átvehesse, részesévé lehessen a francia kultúrának. Hiszen minden német fejedelemnek az volt a vágya, hogy francia levelei tökéletesek legyenek és vára mása legyen a Versailles-i palotának vagy valamelyik francia kastélynak. A huszadik század Amerikája — úgy érezzük — arra van hívatva, hogy a szabad világ népeit maga köré tömörítse és utat mutasson a további fejlődés és boldogulás felé. Ha ezt a hivatását sikerül betöltenie, az nem azért lesz, mert a világ leghatalmasabb hajóhadával rendelkezik, mert képes egy év alatt százezer harcirepülőgépet gyártani, vagy mert a legtöbb hidrogénbombája van. És nem is azért, mert 125 millió tonnás acélkapacitása nagyobb, mint a világ összes többi államáé együttvéve. Nem. Ha vezetőszerepét biztosítani tudja és képes lesz valóban utat mutatni másoknak, az azért lesz, mert kultúra és civilizáció terén is újat és jobbat tud adni az emberiségnek. És valóban, mi, akik olyan sokat hallottunk azelőtt a kultúra teljes hiányáról Amerikában, napról-napra újabb jeleit és bizonyítékait látjuk az amerikai kultúra és civilizáció állandó térhódításának. Tagadva egy önálló amerikai irodalom létezését, Babits Mihály még “Az európai irodalom története” cím alatt írhatta meg beszámolóját a világirodalomról és azt mondhatta, hogy “Az amerikai irodalom az európainak sarja és folytatója . . .” csupán; mi viszont már annak vagyunk tanúi, hogy a modern amerikai irodalom átvette a vezetőszerepet és egyre nagyobb számban talál követőkre az európai regényírók között. Svédország nem olyan régen még monopolisztikus helyzetben volt az agy sebészet terén és Karinthy annakidején Olivecrona professzorhoz ment gyógyulást keresni Stockholmba. Ma viszont már Amerika az agyműtétre szoruló betegek Mekkája. A “blue baby”-két és egyéb ritka kóreseteket ma már a Mayo-klinikára hozzák a világ minden tájáról. A külföldi híres, évszázados múltra visszatekintő múzeumok direktorai a fiatal amerikai múzeumokba jönnek látogatóba, ha egy, gyerekek részére nyitandó, múzeum gyűjteményének összeállítását akarják tanulmányozni, vagy egyszerűen azt akarják megtanulni, hogyan lehet műkincseket az érdekelt közönség ezreivel közvetlen kapcsolatba hozni. WARGA: Amerika számokban — 329 —
