Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

Boldog a szívtelen és a mulya.

Boldog a véres erőszak ura.

Boldog a céltalan és a rohadt.

Várni nem érdemes, adni hiábavaló.

És ami még iszonyúbb:

Nincs kire várni ma, nincs kinek adni.

Pénz, nyereség csalogatja a népet.

Add nekik önmagad: észre se vesznek.

Menj el, öreg: befejezted a harcot,

Az Úr keze födje be hamvaidat.

Jó neked, isteni, túl a halálon.

S jaj minekünk, akik itt maradunk.

1955. június 24.-én

ÚJ MAGYAR ÚT

ÚJ MAGYAR ÚT

Pető Dezső emlékének

Láttam a tábori konyha megett Várakozó suta néptömeget,

Mely gyanakodva figyelte saját Titkaiban kuporogva faját;

Láttam a szótlan, a földrevetett Satnya szemekben a gyűlöletet,

Azt, ami fél, mit a más neve sért,

S ölni se rest a szokott levesért; Láttam az ügynököt és a papot, Láttam a jót, kit a gaz becsapott, Láttam az elhanyagolt beteget,

Kit csak az ösztöne tart s hiteget; Láttam a nőt, aki férje helyett Balga bakáknak a kedvese lett,

S láttam a lányt, kinek apja nem élt, Elmosogatni az élelemért;

Láttam a gyermeket és a szülőt Állni kopottan a konzul előtt S várni, miközben a férj maga se Tudta szegény, hogy elég magas-e Arra, hogy irtsa a rengeteget

— 316 —