Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Hozzászólás

Foltiny István “A szumír-magyar kúltúrkapcsolatok új megvilágításban” című cikkéhez (Új Magyar Út, V. évf. 5-6. sz.)

Sokan vagyunk, világban szétszórt magyarok, akik felismerve a kérdés jelentőségét, őszintén és becsületesen keressük a sumír-magyar rokonság kérdésében az igazságot.

Az Új Magyar Út-ban Foltiny István tollából megjelent cikk lehet, hogy segíteni fog tisztázni a kérdést, de inkább negatív érdemmel. Egyenes lelkű magyar emberben ez a cikk felkelti a sanda mészáros iránti ellenszenvet. Támadja a sumír-magyar elméletet, de úgymond, ő neveket nem említ, senkit személyében támadni nem akar. Ám a cikk olyan átlátszó célzatossággal van írva, hogy intelligens olvasónak azonnal látnia kell: Dr. Bobula Idáról van szó, aki a sumír-magyar rokonság elméletét a közelmúlt’ években új életre keltette és a soha komolyan meg nem cáfolt, csak félrevetett régi tan ügyében, a tudomány legújabb adatai alapján, perújítást kért. Hogy efelől tévedés ne lehessen, arról gondoskodott Foltiny, pontosan angolul és magyarul idézve a cikket, mely névszerint támadta Dr. Bobuia Idát. Ez az idézet kizárja, hogy bármilyen kíméletes szándékot feltételezhessünk. Valószínűbbnek látszik, hogy az átlátszó burkolás oka: F. úrból hiányzott a bátorság, hogy nyíltan támadjon egy kiváló es népszerű magyar asszonyt, akit sok év óta önzetlenül és lelkesen végzett munkájáért ma már világszerte becsülnek a magyarok. A nevek nem említésének hamis módszere azt is lehetővé tette, hogy ennek a révén a kevésbbé figyelmes olvasó azt a benyomást nyerje, hogy Dr. Bobula Ida felelős különböző cáfolható állításokért, amelyek különböző felelőtlen elemek lelkét terhelik. Ez fejlett technika, de nem tiszta eljárás.

Régi fajta jogász ember lévén, a cikk elolvasása után, az a gyanúm támadt, hogy van itt sok minden, amit nem mond el a szerző, de ami hozzájárulhatna a helyzet lényeges megvilágosításához.

Első dolgom az volt, hogy kerestem a Word című lapot, több közkönyvtárban. Nem találtam. Korlátolt nyilvánossága lehet, talán Foltiny megmondhatná: hány példányban jelenik meg? Végül is ki kellett utaznom a Columbia könyvtárába. Ott megtaláltam.

A borítéklapon ott van a lapot kiadó társaság végrehajtóbizottságának névsora. Az olvasmány megérte a villamosutat. Melegen ajánlhatom minden magyarnak, aki e kérdésben tájékozódni óhajt. Amerika ezernyi egyeteme közül tényleg “képviselve” van hat, az a hat melyeket Foltiny oly buzgón felsorolt, egy egy tanár személyében. Ami legkevébbé van képviselve a névsorban, az az angolszász elem. A lap negyedévenként jelenik meg és minden negyedik szám kizárólag szláv tárgyú cikkeket közöl. A lap szerkesztői szerint erre azért van szükség, mert változott a világ és ma az van az érdeklődés homlokterében, ami szláv. Ezeknek a negyedik számoknak külön címük is van: The Slavic Word, bár a folytatólagos lapszámozás mutatja a szerves összetartozást. Külön figyelmet érdemel, hogy e tudós csoport 1945-ben buzdult a lap alapítására. Azóta a Word mindössze két supplementumot adott, mindkettő orosz tárgyú. A lap gaz— 31 —