Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

problémák elérnek minden emberhez. Minden ember állást foglal minden őt érintő ügyben és önállóan hozza meg döntését. Addig, amíg az egyes ember a közösség érdekében dönt, baj nem lehet. A sok tízmillió közös akarat csodákra képes. Amerika naponta produkálja a csodákat minden téren. Az egészséges közszellem természetesen háborúban termi legszebb gyümölcseit. Szerintem ez a titka Amerika nagyszerű helytállásának, immár két világháborúban. A Joe-k, Mary-k, Jane-ek, stb. szükségesnek tartották a háború megindítását, s ha már egyszer benne voltak, mindenki a legtöbbet adta, hogy a nemzet ügye kárt ne szenvedjen. Hogy hogyan működött a hátország a második világháború alatt, álljon itt egy kis példa.

1942-ben, az északafrikai nagy csata idején egy hajókaraván indult el Afrika felé, az egyik amerikai kikötőből, életbevágóan fontos rakománnyal. A karavánt német tengeralattjárók, nem messze a partoktól, megtámadták, s többek között elsüllyesztettek egy hajót, 250 harckocsival a fedélzetén. A karaván vezetője rögtön visszatávíratozta a pontos veszteséglistát, és nem egészen három nap múlva egy másik, gyorsjáratú hajó már útban volt, hajszálra ugyanazzal a rakománnyal, Afrika felé. A hajó 36 órával az El Alamein-i döntő csata előtt megérkezett rakományával. Könnyen lehetséges, hogy ama bizonyos 250 harckocsi nélkül, Montgomery nem lett volna képes feltartóztatni a németeket, s Egyiptom és a Szuez német kézre került volna, aminek jelentőségével, azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk.

Ez és millió egyéb, jelentősebb és kevésbé jelentős tett és esemény, az egészséges amerikai közszellem bizonyítéka. De bizonyíték mindenek felett a háború megnyerése, két, katonai erényekben oly gazdag nép ellen, mint a német és japán. Ezt nem lehet “véletlennel” megmagyarázni. Ha pedig valaki a gazdasági túlsúlyra, az erők egyenlőtlen elosztására hivatkozik, csak azt tudom mondani, hogy ez sem véletlen. Amerika, valóban a semmiből, néhány rövid évszázad alatt, a legnagyobb gazdasági hatalmat építette fel s politikai téren is ügyesebbnek bizonyult.

Ahhoz, hogy európai szemmel tárgyilagosan tudjuk vizsgálni Amerikát és hadseregét, ismétlem: át kell alakítanunk egy kicsit a hadsereg fogalmát. Oda kell visszatérnünk, hogy a modern hadsereg a nemzet tükörképe, amely a nemzet minden erényét és hibáját egyesíti magában, sőt felfokozva vetíti vissza. Amit az ember, európai katonai szemmel, hátránynak vélhetne (pl. a külső fegyelem hiánya), az összes tények birtokában háttérbe szorul. A nagy távlatok megpillantásakor a részletek az őket megillető helyre igazodnak, s a képet nem zavarják, csak teljessé teszik. Magyarországon csak olyan hadsereget lehetett felépíteni, amilyen volt. Amerikában csak olyat, amilyen van. Egy másfajta magyar hadsereg felépítését meg kellett volna előzze az ország társadalmi rendjének, gazdasági jellegének, s főleg közszellemének a megváltozása. A magyar hadsereg, az adott körülmények között, jó volt. Az amerikai is jó. Nem hiszem, hogy emberanyag, kiképzés és vezetés terén lényeges különbség lett volna a kettő között. A nagy különbséget a háttér adja. A két nép életformája közötti különbség.

Tolsztoj írta a “Háború és béke” című regényében, hogy minden csatában szerepel egy ismeretlen tényező, az a bizonyos X, amely végső

GÖN'CZY: Amerika és hadserege

— 297 —