Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
ÚJ MAGYAR ÚT tanúskodik, mig az alsóbb társadalmi csoportokban felgyülemlett tehetséges elemek, ha más mód nincsen, forradalmi utón igyekeznek az elit kapuit megnyitni. Amit e tekintetben a nagy francia forradalom végzett el, az angolok reformok útján, vérengzés nélkül valósították meg a 19. század folyamán. Az angol arisztokrácia egyébként is már évszázadokkal korábban megnyitotta kapuit a “plebs” értékes elemei előtt. Az orosz nemesség csökönyös elzárkózása kitermelte a Kerenszky-vezette szociáldemokratákat, de a Lenin vezette kommunistákat is. Az elnyomott kolóniális népek elit-gárdája a szemünk előtt döngeti az uralkodó réteg lezárt kapuit és az eddigi példák után nem kétséges, hogy a közelkeleti arab államok, India, Palesztina, Burma stb. példáit mások is sorra követni fogják. 7. A demokratikus fejlődés útjára lépett társadalmakban az elit elégedetlen elemei az uralkodó csoporttal szemben ellenzéket alkotnak és hatalmának megdöntésével annak helyét igyekeznek elfoglalni. Az ellenzék szabadsága, szervezkedési lehetősége, propaganda-tevékenysége, amely arra irányul, hogy az uralkodó csoport hibáit, visszaéléseit kipellengérezze, a választó tömeg támogatását a maga oldalára állítsa, ezen a kerülő utón teszi lehetővé a nép széles tömegeinek befolyását a hatalom gyakorlására. Minden uralkodó csoport, amint már említettem, előnyeinek stabilizálására törekszik. Az ellentétes törekvéseket nem egyszer fegyverrel nyomták el, máskor bevették a tehetséges elégedetlen elemeket az “alkotmány sáncai” möge, hogy így fegyverezzék le őket. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az ilyen megoldás nem kielégítő és a szabadság szükséges a társadalom összes tehetségeinek, alkotó erőinek kifejlődéséhez. Ideig-óráig lehet szovjet vagy épen csak szentszövetségi módszereket alkalmazni. A feltörekvő és szabad érvényesülést kereső tehetségek azonban előbb vagy utóbb “eget” kérnek és ha legális ellenzéki utón ez nem lehetséges, illegális módon készülnek a leszámolásra. 8. A szabadság lényegét minden társadalomban a nyilvánosan működő ellenzék jelenti. A szabad ellenzék az egyetlen hatásos fék az uralkodó csoport hatalmának korlátozására. Szólás- és véleményszabadság, gyülekezési jog és szabad vallásgyakorlat, tulajdonjog és a személyes szabadság joga, hogy csak a leglényegesebb megnyilvánulásait vegyük szemügyre a demokratikus elvekben kifejezett szabadság-követelményeknek, mind üres frázisokká válhatnak ott, ahol az uralkodó csoportot semmi ellenzéki csoport féken nem tartja. Elég egy pillantást vetnünk a jelenleg uralkodó kommunista klikkekre, hogy lássuk ennek az állításnak igaz voltát. Egyedül és kizárólag csak hatalom tudja féken tartani a hatalmat. Az ellenzék tehát nem a TSZCS tagjainak önkritikája, hanem a társadalomnak egy olyan csoportja, amely szellemi felkészültségében az uralkodó csoporttal vetekszik, és amely a társadalomnak egy rétegére támaszkodva működéséhez onnét a szükséges anyagi alapot is előteremtheti. Igaz, hogy az ellenzék egy része az elitnek és így uralomra jutása esetén nem Pityi Palkó az utcáról fog a miniszteri bársonyszékbe vagy a vezérigazgatói állásba bekerülni, hanem a győztes ellenzék irányító embereinek egyike. De ha valaki azt hiszi, hogy az ellenzék győzelme a demagóg Ígéreteknek megfelelően a “széles néptömegeket” fogja az igazgatói állásokba ültetni és helyükben a levitézlett “urak” fogják a gyá— 272 —
