Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

ÜJ MAGYAR UT az egyenlőtlenség az általánosan jellemző tény a társadalom egyedeit illetően. A társadalmon belül különböző csoportok keletkeznek; az elit és a tömeg, a szervezett egyházak, az irodalom és művészet, a nevelés és a tudomány művelői, katonaság, állami bürokrácia, a vagyon hatal­masainak különböző csoportosulásai, Frontharcosok és az Ügyvédi Kamara, a munkásság érdekvédelmi szervezetei, politikai pártok, stb. A csoportok nincsenek egymástól légmentesen elzárva: ugyanaz a személy egyidejűleg több csoportnak is lehet tagja és átmenet egyik csoportból a másikba lehetséges. Az egyén ezen csoportokon belül él és igyekszik magának minél elő­nyösebb pozíciókat megszerezni. Egyszerű tapasztalati tény az, hogy az egyén törekvései másokéval, a csoportok törekvései más csoportokéival összeütköznek. A legfontosabb két különböző csoport egy adott társadalmon belül az elit és a “nép” két elkülönülő csoportja. Bármely társadalmat megvizs­gálunk, azt találjuk, hogy a hatalmat egy egészen kisszámú csoport bir­tokolja szövetségben azokkal, akik a társadalom különböző feladatainak megoldásában irányító szerepet játszanak. Ez az elit mindig és mindenütt kisebbség a nép tömegeivel szemben. Az irányító organizáció, a szerve­zett kisebbség bármely társadalmon belül ismert tapasztalati tény. Az Egyesült Államok irányítói nem a 164 millió főt számláló lakosság, ha­nem az ezen belül szervezett lényeges társadalmi csoportok vezetői. A tömeg, a választópolgárok és a közvélemény befolyása az irányításra nem közvetlen hanem csak közvetett, nagyon sokszor távoli, vagy épen csak utólagos tudomásul vétel. 5. További tapasztalati tény a társadalmak életében az, hogy az ural­kodó csoport megszerzett előnyeit önmaga számára igyekszik megtartani, másokat abból kizárva igyekszik az alsóbbrendű pozíciókkal való meg­elégedésre kényszeríteni és előnyeit örökletessé tenni. Ez az arisztokra­tikus tendencia a történelem folyamán mindenütt megtalálható, még a legdemokratikusabb elveket hirdető és származását illetően a munkásság köréből kiemelkedő szakszervezeti elit esetében is, ahogy ezt az egyesült államokbeli AFL, CIO, az angol Trade Unions, a Labour Party stb. példái világosan igazolják, hogy ne is említsük a kommunista szociálizmus által kitermelt pártarisztokráciát. A feudális rendszer nemesi kasztja széthul­lott, de a tendencia él ma is még a legdemokratikusabb társadalmakban is. Az elit, az irányító kisebbség elengedhetetlen feltétele a társadalmi életnek. Történelmi tények igazolják, hogy az alattvalók tömege, a nép nem tűri sokáig az anarchiát; a rendetlenség, bizonytalanság a rend és biztonság iránti vágyakozást erősíti a szivekben és ez a vágy a történe­lem folyamán nem egyszer ültetett diktátorokat a nép nyakára. Az irányító kisebbség arisztokratikus tendenciája további olyan adottság, amely a jelenlegi emberi társadalmak természetes velejárója. Minden a mellett szól, hogy a kisebbség irányítása és annak arisztokratikus ten­denciája beláthatatlan időkig tényezői maradnak az emberi társas együtt­élésnek. Felmerül a kérdés: mennyiben lehet ezek után a modern tár­sadalomban a demokratikus elveket valóra váltani? 6. Valljuk meg őszintén, hogy az ideális demokráciát, a nép önkor­mányzatát abban az értelemben, ahogy azt a cikk elejére tett Kossuth-i 270 —

Next

/
Thumbnails
Contents