Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

CSONKA JÁNOS

Demokrácia, a nép uralma?

“The spirit of our age is democracy. All for the people and all by the people. Nothing about the

people without the people: that is democracy and that is the ruling tendency of the spirit of our age.” (Kossuth egyik beszédéből az Egyesült Államokban, 1852-ben.)

1. Az önkormányzat, angol kifejezéssel self-government, abban az

értelemben, ahogy azt a fenti kossuthi idézet tartalmazza, azaz hogy

valamely társadalom teljessége kormányozta volna önmagát, még soha

sehol sem létezett e földön. A mai helyzet egyben azt mutatja, hogy self-government ebben az értelemben még beláthatatlan időkig nem lesz megvalósítható.

Ha tehát a valóság nem self-government, még olyan demokratikus társadalmakban sem, mint a mai Svájc vagy az Egyesült Államok, mi az a demokratikus valóság a mi életünkben, ami a self-government eszméjét a legjobban megközelíti, és annak megvalósitását legalább is elméleti célul tűzi ki?

A választ a fenti kérdésre nem a bölcselőknek az emberi természetről szóló spekulációiban kell keresni, sem a választási hadjáratok kortesbeszédeiben, hanem magának a valóságnak alapos, sine ira et studio vizsgálatában.

Az ember társadalomban él, és a társadalomban, annak különböző csoportjaiban előnyökért harcol, mint vagyon, hatalom, élvezetek, tekintély, stb., ahogy Szabó Dezső mondja a HOLNAP NACIONÁLIZMUSA című tanulmányában (Az egész látóhatár, 21. o.):

“A világtörténelem a minden adottságában, minden folyamatában, minden intézményében és alkotásában élősdi ember küzdelme új és új élősdi lehetőségekért, új és új előnyösebb megosztozásért a legerősebb élősdiekkel.”

Ez a küzdelem tölti meg a történelem lapjait véres eseményekkel. A mai korban a művelt nyugati társadalmakban a küzdelem mindjobban szelídül és az ősember furkósbotját, a középkori hűbérúr fegyveres csapatait és kínzókamráját felváltja fokozatosan a ravaszságra alapított többé-kevésbbé vérnélküli küzdelem előnyösebb pozíciókért, míg a küzdelemnek a vesztesei a kiirtás, a rabszolgaság, jobbágyság helyett a kevésbbé előnyös lehetőségekkel kell hogy megelégedjenek. A küzdelem, a kompetició tengerében itt-ott megjelenik az együttműködés, a kooperáció is.

2. Próféták, filozófusok, tudósok és politikusok nem hiányoztak a múltban, hogy bátor szóval és tettel igyekezzenek enyhíteni a véres küzdelmet. A keresztény társadalmak fejlődése mintha reményt nyúj— 268 —