Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
FLÓRIÁN TIBOR VERSEK NEW-YORKBAN TAVASZ VAN A világváros közepén ültem egy délután, a tavaszi parkban, szívemmel a világnak feszültem, a vén föld is lüktetett alattam. A mindenség zúgott a fák körül, fönt szilaj repülök kergetöztek, de én lestem, lelkem miként örül a sziklák között feltörő zöldnek. A gépek hasztalan kelepeitek, a vad lármát legyőzte egy mágus: a virágok visszafeleseltek s rigószárnyon szállt felém a május. Bús-szeliden szállott vele a múlt. Gerle-búgás csorgatott rám mézet, de két szemem a könnytől megvakult és a fénylő park már nem igézett. Mintha otthon s nem paloták között lettem volna többé, a sok romot láttam, iskolám gyászba öltözött kőfalait, az ősi templomot. Nem jöttek már a régi diákok, várt, csak egyre várt Szent József szobra, más nyelven mondottak misét, átok hullott boldogtalan városomra. Hol vannak a kegyesrend papjai? Tanár s diák bújdokolnak szerte. A bástyákon jajgatást hallani, ha Kolozsvárra leszáll az este. — 266 —
