Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-04-01 / 4-5. szám

SPORT-ÉLET Hidegháború a sportban

A nemzetközi sportéletben jelenleg két téma foglalkoztatja a sportembereket, illetve mindazokat, akik a sporttal kapcsolatban valamilyen módon érdekelve vannak: az 1956-os olimpiai játékok esélyei és a szovjet versenyzők sikerei. Ez a két téma ma már nemcsak a nyugateurópai lapokban, hanem újabban itt, az Egyesült Államokban is mindsűrűbben felvetődik. Legutóbb Every BRUNDAGE, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökétől jelent meg egy hosszú cikk a “SATURDAY EVENING POST” április 30-i számában.

Brundage, — ahogy írja — eddig háromszor járt a Szovjetúnióban és amit utoljára látott az csodálatos és megdöbbentő. Utóbbi útja során mint a Nemzetköei Olimpiai Bizottság elnökét a Szovjet Olimpiai Bizottság hívta meg, hogy általános nemzetközi sajtótámadásokkal kapcsolatban a saját szemével győződjön meg a szovjet amatőr sport tisztaságáról. Három heti tanulmányútja során többezer kilométert utazott, sok bemutatót és versenyt látott és végül Romanov, a szovjet sportminiszter is fogadta, aki előtt a szovjet amatőrök elleni vádat megismételte. Természetesen Romanov mindent megcáfolt és hangoztatta: a Szovjetúnióban a sportemberek semmilyen kedvezményt nem kapnak és legföljebb két hétig tartózkodnak az állami táborokban. Kijelentette: “Mi nyerni akarunk és ezért Ön nem kritizálhat bennünket!” — “Nem,” — felelte Brundage, — “addig, amíg önök követik a szabályokat.”

Moszkvában 34,000 atléta felvonulását nézte végig, akik halálos egyöntetűséggel szabadgyakorlatokat mutattak be. Érdemes megjegyezni a következő számokat: a Szovjetúnióban 60,000 labdarugó csapat van, amelyek közül 5,000 jóképességű. 800,000 tornász és 4,000,000 atléta áll tréning alatt. Az utóbbi közül 50,000 első osztályú fokozatot ért el. A Szovjetúnióban számos, 70,000-100,000 nézőt befogadó sportpálya van. — Mindezek Brundage szerint csodálatosak és megdöbbentőek, de véleményem szerint ezeknél csak azok lehetnek megdöbbentőbbek, amiket nem látott.

A magyar sportról szószerint a következőket mondja: “Az utolsó olimpiai mérkőzésen az Egyesült Államok atlétái 76 érmet nyertek. A magyar atléták 42-t. Az Egyesült Államokban 160,000,000 ember él, Magyarországon 9,000,000. Gonndolkozzunk ezen!”

Egyik helyen így kiált fel, amikor idézi az Egyesült Államokban növekvő siránkozást: “A következő olimpiászt Oroszország fogja megnyerni! Megvernek bennünket Melbourne-ben!” — Reméljük ez Melbourneben még nem következik be, de 1960-ban Tokióban igen, ha az amerikai testnevelési rendszert addig nem szervezik át.

Sajnos, Brundage cikke az utolsó betűig igaz és cikkével hivatalosan is megindult az a “hidegháború” amit a szovjet a multévi európai atlétikai bajnokságok után, a nemzetközi sportéletben megindított. Most Brundage, mint a

— 194 —