Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4-5. szám
ÚJ MAGYAR ÚT tanítjuk kislányainkat a magyar kézimunkákra. A gyermekek, — még a fiúk is tíz-tizenkét éves korukig — nagyon szeretnek varrni, s igen sajnálatos, hogy a gépipar lassanként kiszorítja a háziipart. Ha az árral szembe nem is szállhatunk, annyit megtehetünk, hogy megtanítsuk őket kötni-horgolni, keresztszemet varrni (a magyar keresztszemes minták gyönyörűek, lásd szirmai Fóris Mária Bereg-, Szabolcs-, Szatmár-, Ugocsa- és Zemplénmegyékben gyűjtött mintáit); megmutathatjuk nekik, milyenek a különböző néprajzi egységek (Kalotaszeg, Felvidék, Kalocsa, Sárköz, stb.) hímzései. A legtöbb magyar otthonban van néhány otthoni szőttes vagy hímzés. Talán akad néhány könyv is, mely a különböző népviseletieket képekben mutatja be. Néha-néha miért ne viselhetnének a magyar asszonyok is hímezett blúzt, vagy a gyermekek egy kis hímzést a ruhájukon, kötényükön? Miért ne viselhetnének a magyar kisfiúk huszárcsákót, nadrágot és dolmányt “cow boy” ruha helyett? Mint olyan sok szülőnek, nekem is igen nagy gondom, hogy miként őrízzük meg a tiszta, szép magyar beszédet. Sok töprengés után elhatároztam, hogy a Bibliából tanítok meg nekik szószerint részleteket. Két hónapja tehát elkezdtük tanulni a Tíz parancsolatot és a Hegyi beszédet, mely Krisztus tanításainak amúgy is a középpontja. A Tíz parancsolatot már mindegyik gyermek tudja, a Hegyi beszédnek pedig több mint felét tanultuk meg eddig. Úgy érzem, hogy a Károlyi-féle fordítás tőzsgyökeres magyar nyelve, — mely legnagyobb költőink és íróink nyelvére is olyan hatással volt, — gyermekeink számára is a Igelsőrendűbb lelki-szellemi táplálék. Talán nem veszi rossz néven senki, ha ezzel kapcsolatban egy nemrég megtörtént mulatságos kis történetet is leírok. Aznap, mikor a gyermekek bizonyítványukat hozták haza, az Emese és Piroska arca súgárzott a boldogságtól, mert minden tárgyból Á-t kaptak, s tudták, hogy ezért egyegy dollár jár tőlem. De a kis Ilonka annál szomorúbb volt, mert az ő bizonyítványába kivételesen becsúszott egy B is. Reménykedve kérdezte, hogy talán azért ő is kaphat egy dollárt? Nagyon nehezemre esett nem-et mondani, de ha egyszer szabályokat állítunk fel, akkor azokat meg is kell tartani. Akkor aztán elöntötte szemét a könny, az enyémet is majdnem ... De Piroska gondolt egyet: a szoba legtávolabbi sarkába húzta kis húgát és súgott neki valamit, amitől felragyogott a kis Ilonka arca. Később, mikor megtudtam, hogy Piroska jószívűen megfelezte vele az őneki járó dollárt, megkérdeztem tőle, hogy miért mondta azt neki olyan titokban? Erre így felelt: “Azért, mert meg van írva a Bibliáhan, hogy mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, és ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed”. Ha vállaljuk azt a feladatot, hogy gyermekeinkkel mgismertessük ezt a drága örökséget, akkor kétségtelenül gazdagabb egyéniségekké válnak. Még ha más országok polgárai lesznek is, az eggyel több nyelv tudása, az eggyel több kultúrával való kapcsolat feltétlen hasznosabb és magasabbrendű emberekké teszi őket. Az Egyesült Államokban működő katonai nyelviskolákban az amerikai fiúk ezreit oktatják különböző európai — és más, — nyelvekre, mert jól tudják itt, hogy igazán tartós béke nem épülhet a bosszúra, hanem a népek közötti kölcsönös megértésre, szeretetre és segítő készségre. Ezért igyekszik arra ez a hatalmas nemzet, hogy katonái — 188 —
