Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4-5. szám
Ma már elmondhatjuk, hogy az emigrációs magyar fiatalság sikeresen megállta ezt a súlyos lelki próbatételt. A magyar fiatalokból nem lettek torz, modern lelkibetegek, hanem életerős és életvidám egyéniségek, akik megfogták a dolgoknak a kezük ügyébe eső végét, ügyesen és gyorsan elsajátították az új környezet sokszor merőben idegen feltételeit és meglepő gyorsasággal beleilleszkedtek az új haza életritmusába. De míg az idősebb nemzedéknél a szétszóródás továbbra is csak területi elhelyezkedés jelentőségével bír, addig a fiatalok egyéniségének, gondolkodásmódjának, kultúrájának és világszemléletének kialakulásánál lényeges, a legifjabb korosztályoknál pedig döntő jelentősége van az új hazának. Ezzel a ténnyel szembe nem nézni, valóban oktalan struccpolitika lenne. Ennek a jelenségnek azonban nemzeti szempontból is megvannak a maga előnyei. Csak arra gondoljunk, hogyha ennek a fiatalságnak egykor csak egy elenyésző töredéke hazakerülhet, micsoda friss, gazdag színeket és tapasztalatokban dús kezdeményező erőt vihetnek magukkal az öreg, lomha Duna medencéjébe. így, a magyar otthon indításával, de Anchieta és Cabral földjén, alakult ki a brazíliai magyar fiatalság. Magyar, mert magyar szóval indította az életbe édesanyja és mert vágyódik a magyarság kultúrájának és szellemiségének elsajátítására, de neve elé kétségtelenül oda kell tegyük a brazíliai jelzőt. Brazíliai, mert egyre jobban beleépül ennek az országnak elsősorban gazdasági életébe, de még nagyon szigorú elvek alapján sem mondhatjuk ki az ítéletet, hogy elveszett a magyarság számára. Reményik mintha a jövőbe látott volna, amikor leírta a Korszerűtlen Versek ciklusában, 1941-ben, Kolozsváron: “Vannak korszakos szörnyű tévedések És vad politikai divatok — De néha egy-egy költő mondja el Joggal: az állam mostan én vagyok.” Az emigrációs költő joggal elmondhatja: a magyar állam mostan én vagyok! És az emigrációs magyar ifjút szólongatja a történelem: a magyar jövő mostan te vagy! Nézzük, hogyan válaszol erre a hívásra a Brazíliában élő magyar ifjúság. Brazília gazdasági és szociális viszonyai miatt a magyarság majdnem kizárólag a városokban települt. Még az első világháború után bevándorolt, úgynevezett “régi magyarok” is — nagy többségükben hajdani szegény parasztok — nagy tömegükben elhagyták az interiort, ahová kezdetben települtek és behúzódtak a városokba, elsősorban a nagy ipari centrumba, Sao Pauloba. így települési viszonyai szerint a magyar fiatalság is majdnem kizárólagosan a városi polgári rétegekhez tartozik. A fiatalságnál igen kedvező fejlődési folyamatot észlelhetünk a hajdani, otthoni társadalompolitikai viszonyokhoz képest: nincsenek osztályellentétek. Míg az idősebb nemzedékeknél számos esetben avult osztályelőítéletek és muzeális jellegű társadalmi formák egyrészről, bizalmatlanság és gátlások a másik részről sajnálatos makacssággal a mai napig konzerválódtak, hogy gátat emeljenek magyar és magyar közé, vagy helyükben kialakult az amerikai stílusú újgazdag-gőg, addig a fiataloknál határozott szolidaritás tapasztalható. Ez kétségtelenül nagy részben CSEH: Magyar ifjúság Brazíliában — 177 —
