Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4-5. szám
VASFÜGGÖNY: Mi történik a vasfüggöny mögött . . . Az első táblázatból kitűnik, hogy a főiskolai hallgatók zöme műszaki pályára készül. A második táblázatból azt láthatjuk, hogy az egyetemet vagy főiskolát végző fiatalok száma három év alatt mintegy húszezerrel növekedett. A közoktatásügyi minisztérium eme “terv-túlteljesítése” már az elmúlt két évben katasztrofális állapotokhoz vezetett. A végzett fiatalok nagyrésze nem tudott elhelyezkedni és boldog lehetett, ha valamelyik gépállomáson, vagy állami gazdaságban alantos beosztásban munkához juthatott. A minisztérium tehát megszigorította az egyetemi felvételi vizsgákat, aminek viszont az lett a következménye, hogy egész sor tanulni vágyó fiatal előtt — a párt korábbi ígéretei ellenére — bezárultak az egyetemek kapui. Míg 1954.-ig mindenki ingyenesen tanulhatott az egyetemeken, sőt a diákok nagyrésze valamilyen állami ösztöndíjat is kapott, az elmúlt évben újra bevezették a tandíjfizetési kötelezettséget és az állami ösztöndíjak tekintélyes részét megvonták. A tanulás ezzel a gazdagok és a “pártarisztokrácia” monopóliuma lett. 3. Az ifjúság megszerzése érdekében tett legördögibb kommunista sakkhúzásnak kétségtelenül az erkölcsi fertő mesterséges és tudatos megteremtését kell tekintenünk. A nyugati fogalmakkal elképzelhetetlen arányú erkölcsi züllés melegágyai épen az úttörőtáborok, tanonc- és diákotthonok, valamint a DISZ különböző helyiségei. A nyugatra érkező fiatalok minden gátlás és szégyenérzet nélkül mesélik el a táborokban, az otthonokban és munkás-szállókban folyó orgiák részleteit. Elmondják, hogy a rendszer papíron ugyan nem ismeri el a szabad-szerelmet, de a gyakorlatban minden eszközzel előmozdítja. A gyárak és üzemek falain mind a mai napig ott éktelenkedik a kommunista erkölcs jegyében fogalmazott felírás: “Gyermeket szülni — asszonynak kötelesség, leánynak dicsőség!” Az állam ugyanakkor készpénzért megvásárolja a törvénytelen gyermekeket. Az anyának csupán alá kell írni, hogy szülői jogainak gyakorlásáról lemond. A gyermekekért fizetett vételár — nem és minőség szerint — 1,200 és 3,000 forint között mozog. Az erkölcsi züllés egyik természetes kísérője az alkoholizmus. A Magyarországon járt külföldi kereskedők egyöntetűen tanúsítják, hogy sehol annyi részeg embert nem láttak, mint épen Budapesten. Az egyik budapesti lap nemrég követelte az ösztöndíjak összegének leszállítását, mert — úgymond — a diákok állandóan dorbézolnak és részegeskednek. A perifériák nyomoralkoholizmusa, úgy látszik, elönti az egész magyar fővárost és még az egyetemi ifjúságot is hatalmába keríti. A kommunista párt által tudatosan elindított erkölcstelenségi hullám lassacskán olyan mérteket ölt, hogy maga a rendszer is tehetetlenné válik vele szemben. A kommunista hatóságok hivatalos elismerése szerint is egyre emelkedik a fiatalkorú bűnözők száma és Budapestem a közbiztonság annyira rossz, hogy a magyar főváros egyes negyedeiben éjnek idején nem tanácsos közlekedni. “A fiatalok felelőtlenek, tiszteletlenek és fegyelmezetlenek. Nem becsülik az idősebbeket, méltánytalanul bánnak az öregekkel, csak azért, mert öregek.” — így panaszkodott a Kossuth Rádió 1954. december 20.-án. “Mi történik itt?” — kérdezi az ifjúság tűrhetetlen magatartásával — 159 —
