Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-01-01 / 1. szám

KARDOS BELA

A magyar szellemi élet “új szakasza” 1954-ben

Ideje felvetnünk a kérdést, hogy az 1953. július 4-én Nagy Imre kormánya által bejelentett “új szakasz” hozott-e változást a magyar szellemi életben? Úgy látszik a kommunizmus is ismeri az “őrségváltás”-t. Révai József, aki mint népművelési miniszter és főirodalmi-ideológiai diktátor eddig Göbbels-Luciferként állt a kiadóvállalatok, sajtótermékek, színházak és lektorátusok gillotinja mellett, egyelőre eltűnt a kommunista párt rejtelmes kulisszái mögött. Eleinte a “Társadalmi Szemlé”-nek, a Párt tudományos folyóiratának főszerkesztőjévé csökkentették a rangját, majd az utóbbi számokban már csupán egy a sok szerkesztő között. A Párt hivatalos napilapjában sem jelennek meg korábban fölényes hangú és egyesek által rettegett irodalmi bírálatai. A Magyar írók Szövetségének 1954. júliusában tartott szokásos többnapi vitájában már részt sem vett, holott azelőtt ő tartotta mindig a nagy bevezető referátumot és a vita záróbeszédét. Most csak a kongresszus után a Margitszigeten tartott társasestélyen tűnt fel a meghívott vendégek között.

Révai utóda úgy a miniszterségben, mint az írók kongresszusán és a szellemi életben Darvas József lett1. Ez az aránylag fiatal író, okleveles ta nító, aki 1912-ben született orosházi, eredetileg szlovák parasztcsaládból, mint “szociográíus”, továbbá a “Szakadékok”, a “Harangos kút”, “Város az ingoványon” stb. szerzője, a Nemzeti Parasztpárt balszárnyán át jutott az élvonalba. Általában a “szellemi őrségváltás”^ úgy lehetne jellemezni, hogy a vörös kalapács mellett jobban kidomborodott most a vörös sarló, de mindakettőt az írók inkább egymás elleni harcra vagy fejbekólintásra használják, semmint a békés munka szimbólumaként.

Az irodalom.

Az írók Szövetségében a moszkovita Gergely Sándor volt elnök helyébe most Veres Péter került, a Hazafias Népfront országos elnöke pedig a má sik paraszíró, Szabó Pál lett. (Müveiket az Új Magyar Út ismertette) Mindketten háromkötetes élet- és korrajzukon dolgoznak. Veres Péter azonkívül “Út közben” c. tanulmánykötetén, Szabó Pál pedig “Nagy temető” c. történelmi regényén munkálkodik. Az írói szabadság hiányára nézve azonban jellemző, hogy még Veres Péter is kénytelen volt megváltoztatni “Almáskert” c. szatirikus elbeszélését az újabb kiadásban olyan értelemben, hogy annak főhőse nem “egyéni becsületességből” cselekedett, haanem, a kommunista párt útmutatásai alapján”. Viszont az írókongresszuson szóbakerült, hogy Kodolányi János is “bizonyos feltételek mellett” visszatérhet az írói életbe. Úgy látszik Erdélyi József e feltételeket teljesítette, mert “Visszatérés. Új versek 1943-1954” címen megengedték egy 122 oldalas verskötetének kiadását. Még Szabó Dezső neve is felemlíttetett az írókongresszuson. Németh László fordítása oroszból díjkitüntetésben részesült és most drá— 16 —