Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4-5. szám
ÚJ MAGYAR ÚT Úgy jöttem, könnyen, könnytelen, mint messziről jött vadvirágos ember s megálltam minden szegleten. Megálltam és csodálkoztam, hogy mennyi kinccsel várt engem a város s én neki semmit sem hoztam. Semmit sem hoztam, csak eget, kéken mosolygó, bárányfelhős semmit és csodálkozó szemeket. S a hat strófás költeményt azzal fejezi be, hogy megcsalt a város s elvette tőlem hitemet és virágaimat. A ráhajló égbolt alatt vagy a füst és zaj rengetegben, a szívére ügyel Tarnócy, aki valóban a szív költője. A mai időkben ez anakronizmusnak tűnik, de aki a holddal bizalmas viszonyban van, annak a költőnek szíve változatlan hűséggel dobog. Vannak csattanós versei, amelyekben az ötlet fontosabb a művészileg meggyőző érzésnél; vannak kierőszakoltnak látszó versei, amelyekből, hogy Babits Mihály szavaival éljek, hiányzik “a tömör zene”. De legkülönb műveiben ráismerünk egyéniségére. Ezek rendszerint rövid költemények; olyanok, mint a sóhaj, amely meglelte a szavak köntösét s ezért hálás a sorsnak. Magyarok az Idegenlégióban “Öt év Szolgálati idő és utána francia állampolgárság.” Ezzel a jelszóval csalogattak a második világháború befejezése után mintegy harmincezer fiatal magyar menekültet a francia Idegenlégióba. Az öt év leteltével életbenmaradt és leszerelt légionisták a francia állampolgárságot nem kapták meg, munkát vagy segélyt nem kapnak és Franciaországot nem hagyhatják el. Indokínában 15,000 magyar harcolt és nagyrészük kommunista fogságba eset. A hadifoglyokat Magyarországra hurcolták, ahol mint háborús bűnösöket, haditörvényszék elé állították őket. Az Amerikai Magyar Szövetség most akciót indított az Idegenlégió magyar tagjai megmentésére és tragikus helyzetük feltárására. A Szövetség vezetősége kér minden amerikai magyart, hogy hívják fel erre a helyzetre képviselőik figyelmét és ismerőseikkel is közöljék. Bővebb felvilágosítás beszerezhető az American Hungarian Federation, 527, Mills Bldg., Washington 6, D. C. címén. — 148 —
