Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4-5. szám
VÁMOS KÁLMÁN Egy eí nem mondott Kállay-beszéd Az emigrációs irodalom az elmúlt évek során dicséretes igyekezettel tárta fel azokat az eseményeket, amelyek Magyarországnak a szovjetorosz érdekszférába való bukását megelőzték. Történészek, tudósok, publicisták, diplomaták, majd államférfiak bizonyítják külföldi notabilitások támogatásával, hogy a felelős magyar kormányszemélyeknek és a magyar ‘népnek nem volt köze se a német nemzeti szocializmushoz, se a kommunizmushoz. Mindössze a nemzet jövőjét akarták biztosítani, sajnos nem sok eredménynyel. Ez viszont nem rajtuk múlott... Természetesen, gyakran előfordul, hogy az emlékiratokból, könyvekből, tanulmányokból néha egy-egy kisebb esemény, epizód, kimarad. Egy ilyen kisebb epizód annak a története, hogy a németek miért épen 1944. március 19.-ét választották ki Magyarország megszállására, amire a Kállay-féle öncélú magyar politika miatt már régóta készülődtek. 1944. március 20.-án volt ötven esztendeje annak, hogy Kossuth Lajos Torinóban meghalt. Az ország a nehéz időkre való tekintettel különös nyomatékkai akarta megünnepelni az évfordulót. A kormány a nemzetvédelmi propagandahivatalt bízta meg az ünnepségek megrendezésével. A hivatal körültekintéssel és alapossággal fogott hozzá, hogy a nagy feladatot méltóképen megoldja. A kultúrális osztály a “Nemzeti Könyvtár” című hivatalos sorozatban Kossuth beszédeiből és az “Irataim az emigrációból” című művéből adott ki részleteket. Ezt még későbbi kiadványok követték volna: különböző kortársaknak a szabadságharcról és az emigrációról való megemlékezései. Megjelent volna ezenkívül egy Kossuth, Brevirárium is, Kossuthnak főleg azon munkáiból való részletekkel, amelyek a magyarság függetlenségét és alkotmányod szabadságát hangsúlyozzák ki. A filmosztály Kossuth életéről készült filmet gyártani. Benne lett volna a híres manchesteri beszéd, Kossuth találkozása III. Napóleonnal, valamint Kossuthnak egyetlen, hanghengeren rögzített beszéde is. 1944.-et Kossuth-emlékévvé akarták nyílvánítani. A legnagyobb ünnepségeket természetesen Kossuth halálának évfordulójára, március 20.-ra tervezték. Az ország minden városában és falujában ezen a napon délelőtt, ugyanabban az időben ünnepséget készültek rendezni. A helyi program összeállításában a vidéki hatóságok és társadalmi egyesületek szabad kezet kaptak. Az egyetlen megszorítás az volt, hogy az ünnepi beszéd a rádión keresztül fog elhangzani. Úgy volt, hogy a gyűlések helyén hangszórókat állítanak fel és pontosan déli 12 órakor Kállay miniszterelnök ünnepi beszédét közvetítik. Kállay az Országház mögötti Kossuth-szobor előtt mondotta volna el a beszédét, válogatott közönség előtt, fényes külsőségek között. — 141 —
