Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-02-01 / 2-3. szám

UJ MAGYAR UT

míg a másik parton, Oroszországban, az emberi szabadságjogok temetője áll.

De a biológizmus Tokay-féle értelmezése sajátos magyar vonatkozásokat is a felszínre vet. Amikor a fehér emberfajta megmentésének egyetlen lehetőségéről ír: “A fehér emberfajta számára, a magasabb kultúrfok összetartó erejére felépített állami keret jövőbeni kialakulhatása szempontjából mondhatni, hogy csak egyetlen lehetőség volna. Ez pedig Európában a germán nyelvcsalád népeinek egyetlen állami keretbe való egyesülése lenne” (214). A magyar embernek ösztönösen feltörő kérdése ez: vájjon a Dunántúllal vagy a nélkül? Könyvének ez a

Feszültség Magyarországon

Tensions Within The Soviet Captive Countries: Hungary, United States Senate, Washington, 1954.

Az amerikai szenátus külügyi bizottsága kérésére a kongresszusi könyvtár egy tanulmánysorozatot készített a szovjet által megszállt országokban lévő feszültségekről. A sorozat Magyarországra vonatkozó részét dr. Kardos T. Béla, az Új Magyar Út egyik szerkesztője írta.

Az otthoni napi- és hetilapok és egyébb sajtókiadványok anyaga alapján a tanulmány élethű képet fest a magyar viszonyokról, a különböző társadalmi osztályok helyzetéről és megvilágítja azokat az erőket és tényezőket, amelyek, ha lappangóban is vannak, de mégis lökhárítóként szolgálnak a kommunista törekvések meggátolására.

A proletár rémuralom minden eszközt megragad arra, hogy az emberekből a nyugati életformát kiirtsa. Az ellenzéki pártokat feloszlatták, vezetőiket kivégezték. A parasztságot

része különben annyira homályos utalás a jövőbe, hogy vele éppen ezért nem is lehet foglalkozni.

Észrevételeink összegezéséül megállapíthatjuk, hogy kár volt a biológiai szempontokat tűzön-vízen át érvényesítenie, amikor rajtuk kívül még sok más történetformáló tényező is van. Ide torkollik szükségképpen minden egyeduralomra törő szemlélet, amely hol osztály, hol szellem (v. ö. a szellemtörténet egyoldalúságra valló eredményeit), hol pedig biológia jegyében iparkodik egysíkban megmagyarázni eleve sokrétű problémákat, mint amilyen az emberi élet fejlődéstörténete is.

Wagner Ferenc

kolhoszba terelik, a munkásságot rabszolga munkára kényszerítik, a középosztálytól pedig megtagadják a megélhetést.

A papi szerzeteket feloszlatták, az iskolákban új krédót tanítanak, a vallást propaganda célokra használják és elkeseredett harcot vívnak az erkölcs és a meggyökeresedett társadalmi értékek ellen. A rendszer végrehajtó eszköze a titkos rendőrség, az internálás és a rabszolgamunka.

Mindezek ellenére a tanúlmány kihangsúlyozza azokat az erőket és tényezőket, melyeknek a megnyilvánulása egy nagyméretű ellenállásról és a népnek a rémuralom elleni állásfoglalásáról tanúskodik. Befejezésül ráútal arra, hogy a kommunista kormánynak két lehetősége van. Vagy tovább folytatja a diktatúrát, vagy enyhíti a körülményeket. Az első esetben azonban mégj óbban kiélesítené a meglévő ellentéteket, míg a másodikban megtagadná kommunista mivoltát. Egyik lehetőség sem kecsegtető a kommunizmus jövőjére.

Marton András

— 122 —