Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
I ti suttogás” című fejezetek a hideg háborúnak a propaganda hadszínterén folytatott küzdelmét tárgyalják. Mindkét oldal a propaganda-lőszer nagyrészét a vasfüggöny mögötti államok irányába tüzeli. Ebben a harcban az oroszok — már helyzetüknél fogva is — hatalmas előnyben vannak. Minden elképzelhető módszer rendelkezésükre áll az O- roszországban már végrehajtott s most a megszállott államokban most folyó “agy-mosás” (brain washing) maradéktalan elvégzésére. Csupán idő kérdése, hogy ez az eljárás mikor fejeződik be. A nyugati propaganda módszereivel és hatásával Nyárádi sincsen megelégedve. Hat alapvető hibát sorol fel a nyugati rádióknak a vasfüggöny mögé szánt műsorában. E- zek a következők: a menekült politikusok túl gyakori szerepeltetése, akiket — Nyárádi szerint — a megszállott országok lakossága árulónak tart; az amerikai életszínvonallal való dicsekvés keserűséget vált ki az éhező hallgatókból; túl sok a vígjáték és viccelődés — akinek golyó van a hasában, nem szeret vicceket hallgatni; szükségtelen a nyugati szabadság folytonos emlegetése — helyette az elnyomottak helyzetét kellene hangsúlyozni, hogy ezzel is demonstrálják, hogy a Nyugat tisztában van a vasfüggönyön túli helyzettel; hiba az is, hogy sokat beszélnek a nyugatnémetországi jólétről. A ma orosz megszállás alatt levő államok végeredményben Németországnak köszönhetik, hogy ebbe a helyzetbe jutottak. Végül, a nyugati propaganda legsúlyosabb hibája az, hogy nem ismeri be a Nyugat által elkövetett végzetes tévedéseket. “A vasfüggöny mögötti országok nem bíznak a Nyugatban 1945. óta. Úgy érzik, hogy a Nyugat eladta őket az oroszoknak s adott esetben ugyanezt tenné. Ez a magatartás aligha alkalmas arra, hogy a csatlós államok népét a legújabb divat, ócska komédia, tánczene és távollevő politikusok szólamainak az elfogadására késztesse. És ezeknek a tehetetlen embereknek a számára a nyugati rádió nem válhatik igazán lényegessé, amíg be nem vallja, hogy hiba volt Yaltánál megbízni az oroszokban! Míg naponta hallhatjuk amerikaiaktól ezt a beismerést, Amerika Hangja következetesen agyonhallgatja.” Nyárádi azt is javasolja, hogy alig hallgatható és rosszul szerkesztett, költséges rádióműsorok helyett át kellene teljesen térni a léggömbpropagandára. S itt nemcsak röpcédulák küldését javasolja, hanem azt ajánlja, hogy küldjön a Nyugat mindenféle olcsó, de odaát nemlétező vagy nehezen kapható apróságot, mint borotvapengét vagy Scotch Tape-t. S minden egyes darabon legyen világosan megjelölve, hogy honnan jön. Ez az utóbbi javaslat meglehetősen szokatlan, de ki tudja? A könyv végén az emigráns politikusok felé is van egy-két megszívlelendő mondanivalója a volt pénzügyminiszternek. A párizsi kétmilliós “törpe báró” klikkjétől a Park Avenue-i magyar emigránsokig és a kisgazdáktól a habsburgistákig és nyilasokig azt javasolja minden emigrált politikus kollegájának, hogy vallják be: mindannyian hibáztak, többnyire jogosan mindannyiukat szökevénynek tartják az otthoniak és az egyszer felszabadítandó ország kormányzását bízzák azokra, akik ma odahaza szenvednek. Mérlaky László. ÚJ MAGYAR ÚT — 76 —
